2019-ben elkezdtem a fotográfus iskolát. A célom, hogy a megszerzett tudást átültessem a képeimbe. Eddig a pillanatig, nem igazán érdekelt a stúdiós környezet, és a beállított képek. Szerettem a terepen dolgozni, legyen szó szakadó esőről vagy 40 fokos napsütésről, megvan ennek is a maga szépsége. Suliban elég sok a gyakorlati óránk, amiknek a fele műtermi. Tanultuk az alapvilágításokat, és néhány komplexebbet is.
2020 januárjában elhatároztam, hogy jobban bele szeretnék mélyülni ezekbe a dolgokba, elkezdtek érdekelni a fényformálók, a tulajdonságaik, hatása a fényre. Még tavaly, a kétnapos Palóc Triatlon első napjának délutánjára meghirdettem egy sportré fotózást, amire jelentkeztek is néhányan, voltak olyanok is, akik jöttek volna, de sajnos nem jött össze. Így jött, hogy szóltam Fruzsinak és Marcinak, hogy lenne lehetőségünk januárban összehozni a dolgot. 25-én, szombaton már a stúdióban voltunk.
Fekete háttérnél kezdtünk. Volt egy ötletem, amelynél 2 súrlófénnyel világítom meg Fruzsit, miközben úszó pózban feszít. Megfelelően pozícionálva a stúdióvakukat a fény körberajzolja a modellt, leválasztva őt a háttérről, háromdimenzióssá varázsolva ezáltal a fotót. Innentől kezdve pörögtek az események. Marci volt a következő a porondon. Nála elsőként egy komplexebb világítást állítottam be. Jobb oldalról szintén kapott egy élfényt, baloldalról viszont a magasból egy oktobox adta a főfényt.
Következett a fehér háttér. Minden sportoló egy hős, aki teljesíti a versenyt, legyen az dobogós élsportoló, vagy aki csak hobbi szinten versenyez. Egy kicsit össze szerettem volna kötni a két dolgot. Itt már négy fényt használtam, abból az egyik a hátteret világította meg. Ha nem világítom meg akkor szürke hátteret kaptam volna. Két oldalról volt még két stúdióvaku, valamint szemből, magasból egy. Ezek után következtek a szinte kötelező, közös képek is. Pár komolyabb sportré kép után poénosabbakkal tettük fel az i-re a pontot. Következő rész hamarosan!
