A fotósok számára a képfájlok közötti eligazodás kihívást jelenthet. Fontos megérteni a különböző formátumok közötti különbségeket, hogy a legjobb eredményt érhessük el a képfeldolgozás és a végső felhasználás során. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a leggyakoribb képfájlformátumokat, mint például a RAW, TIFF, PSD, JPG és PNG, valamint azok előnyeit és hátrányait.
Mi az a nyers kép (RAW)?
A nyers kép, vagy más néven RAW fájl, olyan képfájl, amely a lehető legtöbb információt tartalmazza a fényképezőgép szenzora által rögzített fotóról. Ezek a fájlok tömörítetlen vagy veszteségmentesen tömörített adatokat tartalmaznak, így nagy dinamikatartományt és részletgazdagságot biztosítanak. A RAW fájlok szerkesztése során szinte bármilyen beállítás, például a fehéregyensúly vagy az expozíció, utólag is szabadon módosítható, ami kiváló eredményeket tesz lehetővé az utómunkában.
Fontos tudni, hogy a "RAW" nem egy konkrét formátum elnevezése, hanem általános jelző. A különböző gyártók eltérő fájlkiterjesztéseket használnak a nyers képeikhez, például Canon gépeknél .CR2 vagy .CR3, Nikon gépeknél .NEF, Sony gépeknél .ARW.
A RAW fájlok általában rosszabbul néznek ki közvetlenül a fényképezőgépből kivéve, mint a JPG képek. Színtelenek, laposak, kontraszttalanok, életlenebbek és zajosabbak lehetnek. Azonban a rengeteg információtartalom miatt az utómunkában ebből hozható ki a legjobb eredmény. Bizonyos limitációkkal még az alulexponált vagy túlexponált képek is menthetők.
PRO TIPP: Bár a képstílus beállítások elsősorban a JPG képeket érintik, hatással lehetnek a RAW képekre is. Különböző profilok választása esetén a RAW kép is eltérően jelenhet meg, anélkül, hogy képszerkesztő programban bármit állítottunk volna. Ezeken a profilokon utólag is lehet változtatni, de sosem lesznek teljesen azonosak a kamerakijelzőn látottakkal.
Mivel a gyártói RAW formátumok zártak, a grafikai programok nem tudják közvetlenül módosítani őket. Erre az Adobe által kifejlesztett DNG (Digital Negative) formátum is alkalmas, amely egyedi fájlformátumként képes eltárolni ezeket az információkat, és más programok is könnyebben kezelik.
TIFF (Tagged Image File Format)
A TIFF egy elterjedt formátum, amely kiváló minőségben képes megőrizni a raszterképeket, így a fotókat is. Képes rétegek kezelésére is, ami akkor hasznos, ha komolyabb képfeldolgozó szoftvereket, mint például az Adobe Photoshop, szeretnénk használni az eredeti kép roncsolása nélkül. Ez az úgynevezett non-destruktív képszerkesztés egyik alapelve.
A TIFF fájl a már feldolgozott fotót tartalmazza, nem őrzi meg az eredeti, nyers képet. A Photoshopban a TIFF fájlok bitmélysége csatornánként 8, 16 vagy akár 32-bit is lehet, míg méretük legfeljebb 4 GB lehet. A nagyobb bitmélység több árnyalat megjelenítésére képes, így elkerülhető a 8-bites képekre jellemző csíkozódás (“banding”).
A TIFF lehet tömörített vagy tömörítetlen. A tömörített verzió kisebb fájlméretet eredményez, és veszteségmentesen is tömöríthető (például LZW algoritmussal). Előnye, hogy iparági szabványnak számít, így a legtöbb képkezelő szoftver képes megjeleníteni, ellentétben a PSD formátummal.
A TIFF elsősorban forrásfájl formátum a fotósok számára. Az ügyfeleknek átadásra ebből érdemes JPG-t exportálni. Ha a lehető legjobb minőségben szeretnénk nyomdába adni a fotókat, a TIFF akkor is jó választás, ilyenkor érdemes olyan verziót átadni, amiben a rétegeket már összeolvasztottuk. A nyomtatásra szánt képeknél 300 dpi felbontást és a nyomdának megfelelő színteret javasolt használni.
PSD (Photoshop Document)
A PSD a Photoshop saját, natív alapértelmezett forrásfájl formátuma. Ez a formátum is képes rétegek kezelésére, legyenek azok képi, vektorgrafikus vagy korrekciós rétegek. A PSD fájlok mérete legfeljebb 2 GB lehet; az ennél nagyobb képeket a Photoshop PSB (Large Document Format) formátumban menti el.
A TIFF fájlokkal összehasonlítva a PSD formátumot lényegesen kevesebb szoftver képes kezelni. Ha más Adobe programokban (például Illustrator, Premiere Pro) dolgozunk, akkor a PSD fájlok kiválóan integrálhatók.
JPG (Joint Photographic Experts Group) vs. PNG (Portable Network Graphics)
A JPEG (vagy JPG) képek veszteségesen tömörítettek, így fájlméretük lényegesen kisebb, mint a nyers képeké vagy a TIFF/PSD fájloké. A JPEG képek nem képesek rétegek tárolására. A fájlok bitmélysége csatornánként 8-bit lehet.
Fontos tudni, hogy minél jobban tömörítjük a képet, annál többet veszít a minőségéből. A lehető legjobb képminőség érdekében a feldolgozott nyers képeket érdemes TIFF vagy PSD fájlként megnyitni a Photoshopban, és csak a kész képet exportálni JPEG-be.
A JPEG az egyik olyan képfájl formátum, amit a böngészők is megbízhatóan képesek megjeleníteni. A weben használt fotók jelentős része éppen ezért JPEG. TIFF vagy PSD képeket nem használunk a weben a hatalmas méretük és a megjelenítési problémák miatt.
A kép mentésénél célszerű az "Exportálás" opciót választani a "Mentés másként" helyett, hogy bizonyos beállításokat (felbontás, színtér stb.) bele tudjunk égetni a fotóba. Ha fotónkat eredeti méretében, a lehető legkisebb tömörítéssel exportáljuk JPG-be, akkor jó minőségű, akár nyomtatásra is alkalmas fotót kaphatunk. A fotósok általában ilyen formában adják át az elkészült galériákat az ügyfeleiknek.
A nyomtatásra szánt képeknél a felbontást 300 dpi-re, színteret pedig sRGB-re érdemes állítani. Ha a JPG-be mentett kép színei eltérnek az eredetitől, annak oka valószínűleg a helytelen színtér megválasztása volt.
A PNG formátum a JPG-vel szemben veszteségmentes, így jobb minőségben menthetjük el a fotókat. Ez a formátum sem képes rétegek kezelésére. A PNG (Portable Network Graphics) csatornánként 16-bites színeket képes megjeleníteni, tehát lényegesen több árnyalatot, mint a JPEG. Másik fontos előnye, hogy képes átlátszó is lenni, így használható például logóként vagy vízjelként. A PNG formátum a háttér átlátszóságát egyenetlen élek nélkül képes megjeleníteni.
Ha elégedetlenek vagyunk a közösségi médiába feltöltött fotóink minőségével, exportáljuk őket PNG formátumban és így töltsük fel. A fotózásban a PNG-t ritkábban használják, a JPEG alkalmasabb a fájlok kompakt tárolására.
HDR (High Dynamic Range) fotózás
A látható világ dinamikus tartománya (a sötét és fényes területek közötti arány) messze túlhaladja az emberi látás és a képernyőn megjelenített vagy nyomtatott képek tartományát. Amíg az emberi szem alkalmazkodni tud az eltérő fényerőszintekhez, addig a legtöbb fényképezőgép és képernyő csak egy adott dinamikus tartományt képes előállítani.
A HDR képek a lehetőségek tárházát nyitják meg azáltal, hogy a látható világ teljes dinamikus tartományát képesek megjeleníteni. A HDR technológia a különböző expozícióval készült fényképek kombinálásával hoz létre egyetlen képet, amely megőrzi a részleteket mind a sötét, mind a világos területeken.
A Photoshop program 32 bites hosszúságú (32 bit/csatorna) lebegőpontos számábrázolást használva tárolja a HDR-képek fénysűrűségértékeit. Ez lehetővé teszi, hogy a hagyományos 24 bites képernyők megjelenítési lehetőségeit messze meghaladó fényerőszinteket tároljunk el.
HDR kép készítéséhez állványra van szükség, és legalább 5-7, a helyszín dinamikus tartományától függően akár több felvételre is szükség lehet, amelyek lefedik a teljes dinamikus tartományt. Az expozíciók létrehozásához a zársebességet kell módosítani, a rekesznyílást vagy az ISO értéket nem célszerű változtatni, mert az befolyásolhatja a mélységélességet vagy zajt okozhat.
Az "Egyesítés HDR Pro-fájlba" parancs a Photoshopban lehetővé teszi a különböző expozícióval készült fényképek egyesítését egyetlen, a teljes dinamikatartományt átfogó HDR fájlba. Az egyesített képet csatornánként 32, 16 vagy 8 bites kimeneti formátumban hozhatjuk létre, de az összes HDR adatot csak a 32 bites fájlok képesek tárolni.
PHOTOGRAPHY BASICS in 10 MINUTES
A HDR képek dinamikus tartománya meghaladja a számítógépes képernyők lehetőségeit, ezért a Photoshop lehetővé teszi az előnézet módosítását, hogy a kép ne tűnjön túl sötétnek vagy halványnak. Ezek az előnézeti beállítások nem befolyásolják a HDR képfájlt, csak a megjelenítést változtatják meg.
Fájlnevezéktan és kompatibilitás
A fájlok megfelelő elnevezése kulcsfontosságú a hatékony munkához, különösen csapatban. A projektnév, az oldalnév és esetleg verziószám szerepeltetése a fájlnevekben nagyban megkönnyíti a tájékozódást, különösen régebbi Photoshop verziókban, ahol a fájlok listája csak a fájlnevet jeleníti meg.
Kerülni kell az ékezetes betűket és a szóközöket a fájlnevekben, mert ezek problémákat okozhatnak különböző operációs rendszereken. A Photoshop fájlformátuma minden újabb verzióval változik, ezért fontos a "Maximize PSD and PSB File Compatibility" beállítás bekapcsolása a preferenciákban.
A sitebuilderek munkáját nagyban megkönnyíti, ha az alapinformációkat egy külön fájlban vagy levélben csatoljuk a grafikák mellé. A felhasznált extra betűtípusokat is érdemes egy könyvtárba másolni.
A Photoshop CS (2003) óta elérhető egymásba ágyazható layerset-ek (rétegcsoportok) használata rendkívül hasznos. Az oldalt érdemes különböző szekciókra, fejléc, lábléc, tartalom stb. bontani, és a layerset-eknek nevet adni a könnyű beazonosítás érdekében. Az egyes elemek "over" állapotát is érdemes külön layerset-be tenni.
A precíz és következetes munka alapvető fontosságú. Ha egy doboznak öt pixeles keretet adtunk, akkor minden látványterven ugyanannyinak kell lennie. Nem szabad a tartalmi dobozokat automatikusan azonos magasra venni, mert az ügyfél által feltöltött eltérő mennyiségű tartalom miatt ez problémát okozhat.
Fontos tisztában lenni a webes szabványokkal, a böngészők és hardverek lehetőségeivel. A tervezés során engedjük el a fantáziánkat, és csak a munka befejezése után gondoljuk át, hogyan valósítható meg pixelre pontosan az elképzelés.
Az OpenColorIO (OCIO) technológia pontos és egységes színek megjelenítését teszi lehetővé különböző képernyőkön. A Photoshop natív OCIO-támogatása professzionális színkezelési folyamatokat tesz lehetővé.