A GIMP 3.0 jelentős frissítés, amely alapjaiban modernizálja az ingyenes képszerkesztőt. Hét év fejlesztés után végre megérkezett a GIMP 3.0, a népszerű, nyílt forráskódú képszerkesztő legújabb verziója. A GIMP fejlesztőcsapata elérhetővé tette a 3.0.2 verzióját, amely a nagy kiadás első javító kiadása. A GIMP 3.0 már letölthető a hivatalos weboldalról. Az érdeklődők a GIMP 3.0-s verzióját Flatpak formában tölthetik le és telepíthetik. Ne felejtsd el, hogy adományozhatsz és személyesen támogathatod a GIMP fejlesztőit, mint egy módja annak, hogy segítsd és felgyorsítsd a GIMP fejlesztését.
A korábbi GTK2 alapú verzióban számos hibát nem lehetett kijavítani a régi kódbázis korlátai miatt, de a GTK3-ra való átállással ezek a problémák végre megszűntek. Ennek megfelelően a GIMP 3.0 számos új felhasználói felületbeli fejlesztést is tartalmaz, például a görgetőgomb használatával válthat a különböző dokkolható párbeszédablakok között.
A rétegek alapjai a GIMP-ben
A rétegek a digitális képszerkesztés alapját képezik. Lehetővé teszik számodra, hogy munkáidat strukturáltan és rugalmasan alakítsd. Ebben a tutorialban megtudhatod, mik a rétegek a GIMP-ben és hogyan használhatod őket hatékonyan kreatív víziód megvalósításához. A rétegek olyan átlátszó fóliák, amelyek egymásra vannak helyezve. Számos réteget hozhatsz létre, hogy különböző elemeidet függetlenül szerkeszthesd. A rétegek elrejtése lehetővé teszi a nem destruktív szerkesztést. Mindegyik réteget egyedileg szerkesztheted és mozgathatod.
A rétegek elvét úgy is elmagyarázhatod, hogy elképzeled, több átlátszó fóliát használsz, amelyeket egymásra helyezel. Az első fólián a fehér asztalod van, és erre helyezel egy újabb átlátszó fóliát, amelyet elnevezhetsz.
Új réteg létrehozása és szerkesztése
Új réteg létrehozásához kattints az új réteg ikonra. Nevezd el ezt a réteget pl. „Táj”-nak, és válaszd az átlátszó kitöltési lehetőséget, mivel átlátszó fóliával szeretnél dolgozni. Az „OK” gombra kattintva ez az átlátszó réteg a háttér fölé kerül.
Most, hogy van egy új réteg, válts a ecset eszközre. Állítsd be a front színt feketére és kezdj el egy absztrakt tájat vázolni. Ezzel egy ecsetvonást helyezel el ezen az átlátszó rétegen. Ez a technika lehetővé teszi számodra, hogy kreatív legyen anélkül, hogy befolyásolnád az alatta lévő rétegeket.
Miután lerajzoltad a tájat, lehet, hogy szeretnél egy újabb réteget hozzáadni, például egy várat vázolni. Ismételd meg a folyamatot egy új üres réteg létrehozásával, nevezd el „Vár”-nak, és festj rá az ecset eszközzel. Ezt a réteget bármikor elrejtheted, hogy csak a mögötte lévő tájat lásd vagy más elemeket hangsúlyozz.
Folytasd ezt a folyamatot, újabb rétegek létrehozásával felhők, madarak vagy a képed egyéb elemei számára. Minden egyes réteget függetlenül alakíthatsz, ami hatalmas kreatív szabadságot biztosít neked. Ha például egy felhőt szeretnél rajzolni, létrehozol egy új réteget erre, és közvetlenül arra festesz.
A rétegek használatának egyik figyelemre méltó előnye, hogy az elemeket nagyon egyszerűen elrejtheted. Ha nem akarod, hogy egy adott felhő látható legyen, egyszerűen kattints a megfelelő réteg melletti szem ikonra. Ez lehetővé teszi, hogy megváltoztasd a képed anélkül, hogy véglegesen törölnél valamit.
Továbbá, minden réteghez keverési módokat rendelhetsz, amelyek befolyásolják az alatta lévő rétegeket. Ez lehetőséget ad arra, hogy fokozd a kontrasztot vagy módosítsd a színeket. A keverési módok nagyon erős eszközök a képszerkesztéseid finomítására.
A rétegekkel való munka a GIMP-ben nemcsak praktikus, hanem intuitív is. Megváltoztathatod minden réteg pozícióját az áthelyezés eszköz kiválasztásával, majd egyszerűen rákattintva és húzva a kívánt rétegre. Ez a rugalmasság segít abban, hogy elemeidet pontosan oda helyezd, ahol szeretnéd.
Digitális montázskészítés a GIMP-ben
A digitális montázskészítéssel egy egész könyvet meg lehetne tölteni. Képet készíteni sokféle módszerrel lehet. Nemcsak fényképezéssel, festéssel, hanem mondjuk falevelek, papírfecnik, textildarabok, növényi termések felragasztgatásával is. Óvodás vagy kisiskolás korában valószínűleg mindenki készített úgynevezett kollázst (franciául collage).
A „magas művészetben" akkor kezdett népszerű lenni a kollázs, amikor Braque és Picasso elkezdték használni festményeiken az 1910-es években. A háború utáni években hamar divatba jött a fényképből készített kollázs, vagyis a montázs (montage). A fotográfusok nem elégedtek meg a fényképdarabok egymás mellé ragasztásával. A képek összeillesztésére fotográfiai módszereket kezdtek használni, s a montázskészítés egyre kifinomultabb, ám technikailag körülményes, hosszadalmas eljárássá vált. Nemcsak egyszerűen összeollózott képeket lehetett készíteni, hanem akár olyanokat is, amelyeken ügyesen leplezték a kép montázs voltát. A pop-artból a montázs átkerült az alkalmazott fotográfia eszköztárába. A reklámtól a bulvársajtóig számos területen élnek - esetenként visszaélnek vele - a mai napig.
A digitális technika gyerekjátékká tette az egykori nehézkes labortrükköket, és új, minden eddiginél kifinomultabb eszközöket adott a fotók manipulálására. Sokan éppen ezért aggodalmaskodtak a digitális képek hitelességén. Pedig éppen a digitális technika adott a képügynökségek, kiadók és szerkesztők kezébe remek eszközöket a képek hitelességének ellenőrzésére. Hogy aztán élnek-e ezekkel, az nagyjából azon múlik, hogy a példányszám-e a fontos, vagy a jó hírük. No, de térjünk vissza a gyakorlatba!
Eszközünk a GIMP Portable változata lesz, amelyet nem kell telepíteni. A lemezmellékleten található állomány egyszerűen kicsomagolja magát egy mappába. Ezt bárhová pakolhatjuk a merevlemezen, vagy USB flash drive-on később is. A GIMP mindenhol futni fog - ha pedig meguntuk, akkor egyszerűen le kell törölni a mappát. Nem csupán a GIMP-pel lehet montírozni - a bemutatott fogások nagyjából ugyanígy működnek Photoshoppal és más képszerkesztő szoftverekkel is. Ahol lényeges az eltérés, ott erre külön kitérünk.
Kell pár kép! A montázst gondosan meg kell tervezni. Nem lehet öncélú, nem állhat annyiból a dolog, hogy különböző képeket esetlegesen egymásra hányunk. A meglévő képekből egy új képet építünk, amelynek saját mondanivalója lesz. A nyersanyag kiválogatásánál ügyelni kell a tárgyak léptékére, a nézőpontra, a világításra, a képek színvilágára. Érdemes egy-egy témáról több fényképet készíteni, kissé eltérő nézőpontokból. Utóbb ezekből könnyen ki lehet választani a legmegfelelőbbet, s nem kell annyit vacakolni, ha valamelyik darab sehogy sem akar illeszkedni. A tárgyak fotózásához lehetőleg olyan homogén (például szürke) hátteret használjunk, amelynél könnyű lesz a formákat körbevágni. A bonyolult, mozgalmas hátterek nehezítik a montírozást. A színesekkel meg az a gond, hogy színük megjelenik a tárgyak kontúrjainál, vagy a háttérről visszaverődő fényekben. Lehetőleg kerüljük a nagy látószögű felvételeket, mert ezek erősen torzítottak, nehéz őket más képekkel összeilleszteni.
Rétegek és rétegmaszkok használata montázskészítéshez
Montázskészítésnél többféle digitális eljárást lehet bevetni. A szokásos téglalap, ovális és szabadkézi kijelölőeszközökkel, a részletek másolásával és beillesztésével (‹Ctrl›+‹C›, ‹Ctrl›+‹V›) valószínűleg már mindenki megpróbálkozott. Ennél hatékonyabb, ha rétegekkel és rétegmaszkokkal dolgozunk. A rétegeket mint egymásra rakott, képeket ábrázoló fóliákat lehet elgondolni. A rétegmaszkokkal pedig át lehet lyukasztani ezeket a „fóliákat".
Először nyissuk meg Fájl -› Megnyitás menüponttal azt a képet amelyik a háttér lesz, aztán meg azt, amit az előtérbe szeretnénk elhelyezni. Vegyük elő a Rétegek párbeszédablakot (‹Ctrl›+‹L›), fogjuk meg az előtérnek szánt kép rétegét az egérrel, és dobjuk rá a háttérképre. Ezután a második képet (a példában a virágot) be is zárhatjuk. Ha most megnézzük a Rétegek panelt, két réteget látunk rajta. Egyszer ott a „Háttér", amely most valóban a háttér, másrészt van egy „Háttér másolata" is. Vegyül elő az eszköztárból az Átméretezési eszközt (‹Shift›+‹T›), és igazítsuk az „Előteret" a megfelelő méretűre. A méretet sarkokon lévő fogantyúk vonszolásával lehet állítani, az egész képet a középen lévő kerek fogantyúnál fogva lehet arrébb tenni.
Eddig nagyon jó, már csak el kell tüntetni az előtér felesleges részeit, körbe kell vágni a főmotívumot. Megtehetnénk, hogy fogjuk a radírt, és kitöröljük vele a felesleges részeket. Vagy akár a lasszóval is kijelölgethetnénk azokat, és végül egyetlen gombnyomással, egyszerre törölhetnénk őket. Mindegyik módszerrel az a baj, hogy amit kitöröltünk, azt nem lehet többé előcsalogatni. Persze a törlést is vissza lehet vonni, mint minden műveletet a Visszavonási előzmények párbeszédpanelen. Csakhogy ezzel minden más műveletet is visszavonunk, amelyet a törlés után végeztünk. Könnyen lehet, hogy csak később derül ki, hogy véletlenül túl sokat törlünk valahol. Ha most visszamegyünk a törlés előtti állapotig, akkor kárba vész az összes azóta végzett munkánk. Mindez nem fordulhat elő, ha rétegmaszkokat használunk. Ráadásul ezekkel jobban is lehet alakítani a képet, mint mondjuk a radírral.
A rétegmaszk létrehozásához kattintsunk az egér jobb gombjával az „Előtér" rétegre a Rétegek panelen. A megjelenő helyi menüből válasszuk ki a Rétegmaszk hozzáadása menüpontot. Ekkor egy újabb párbeszédablak bukkan fel, amelyben megadhatjuk a rétegmaszk beállításait. A rétegmaszk egy fekete-fehér kép, amely a hozzá tartozó réteg átlátszóságát szabályozza. Ahol a rétegmaszk fehér, ott a réteg nem látszik át, ahol fekete, ott meg átlátszó lesz. A szürke színek részleges átlátszóságot jelentenek. E furcsa jelentést leszámítva a rétegmaszk teljesen normális képként viselkedik; lehet rá festeni, radírozni, másolni, kitölteni stb. A Rétegmaszk hozzáadása panelen azt kell megadni a GIMP-nek, hogy miből készítse el az új rétegmaszkot. Készítheti kijelölésből, vagy magából a rétegből, vagy a kép egy színcsatornájából. Mi most egy teljesen üres, fehér rétegmaszkot készítsünk, vagyis az első lehetőséget válasszuk a listából. Amikor a Hozzáadás gombra kattintunk, látszólag nem történik semmi, azon kívül, hogy a Rétegek panelen az „Előtér" réteg sávján megjelenik egy újabb kis téglalap. Ez a rétegmaszk bélyegképe. Mostantól kezdve a GIMP eszközeivel vagy a rétegmaszkot szerkesztjük, vagy magát a réteget, de a kettő közül mindig csak az egyik lehet aktív. Hogy melyik az, azt a bélyegkép körüli fehér keret jelzi. Most az új rétegmaszk bélyegképén látszik ez a keret, tehát minden művelet a maszkra vonatkozik.
Ha rákattintunk a réteg bal oldali bélyegképére, akkor a fehér keret átugrik oda, és a szerszámokkal magán a képen dolgozhatunk a szokásos módon. Mi most a maszkon szeretnénk dolgozni, az legyen az aktív! Fogjunk egy nagyobb méretű ecsetet, és fekete színnel kezdjük körbefestegetni a témát. A durvább részletektől haladjunk a finomabbak felé, s közben egyre kisebb méretű ecsetet használjunk. Ahogy haladunk, sorra eltűnnek azok a részek, amelyeket lefestettünk. Fontos, hogy ezek nem vesznek el, csak átlátszóvá válnak. Ha fehér festőszínnel festünk a maszkra, akkor újra előtűnnek a semmiből. Néha jó lenne, ha nemcsak a rétegmaszk hatását, hanem magát a maszkot is meg tudnánk szemlélni. Ehhez nem kell mást tenni, mint lenyomva tartani az ‹Alt› gombot, és így kattintani a maszk bélyegképére a Rétegek panelen.
Árnyék hozzáadása a montázshoz
A tárgyak általában árnyékot vetnek a környezetünkre. Ez most még hiányzik, ettől olyan természetellenes a virág az út közepén. Az árnyék elkészítéséhez magát a virágot fogjuk használni. A Rétegek -› Új réteg menüponttal hozzunk létre egy új, átlátszó réteget, a neve legyen „Árnyék". Ez a Rétegek panelen legfelülre kerül, ami most jó, mert rendesen látjuk, de a végén majd az „Előtér" alá kell vonszolni.
Kattintsunk a jobb gombbal ismét az „Előtér" rétegmaszkján, és a helyi menüben válasszuk a Maszk kijelöléssé alakítása menüpontot. Váltsunk vissza az „Árnyék" rétegre, és vegyük elő a kitöltés eszközt, a festékesvödröt). A beállításainál kapcsoljuk be a Teljes kijelölés kitöltése opciót, és fekete színnel töltsük ki a kijelölt részt. A Perspektíva eszközzel torzítsuk el úgy, mintha a háttérre vetülne. (Photoshopban: Szerkesztés -› Alakítás -› Perspektíva). A GIMP ilyenkor egy úgynevezett lebegő kijelölést hoz létre, amelyet a ‹Ctrl›+‹H›-val lehet megszüntetni (a Photoshopban ‹Ctrl›+‹Shift›+‹A›-val kapcsoljuk ki a kijelölést). A Szűrők -› Elmosás -› Gauss-elmosás szűrővel maszatoljuk el az árnyék széleit. Az árnyékkal való munka utolsó lépéseként a Rétegek panelen tegyük az „Árnyékot" az „Előtér" mögé, a rétegmódot állítsuk szorzásra, és az Átlátszatlanságot csökkentsük mindaddig, amíg a látvány életű nem lesz.
Tutorial - Árnyék készítés 2
Újdonságok a GIMP 3.0-ban
A GIMP 3.0 egyik legnagyobb előrelépése a nem romboló szűrők bevezetése. Korábban egy szűrő alkalmazásakor annak hatása véglegesen beépült a rétegbe, és ha módosítani szeretted volna, csak a visszavonás (Undo) segítségével lehetett visszalépni. A nem destruktív szerkesztés fejlesztése érdekében a GIMP 3.0 bevezet egy „Szűrők egyesítése” (Merge Filters) opciót a nem destruktív szűrők alján, amely lehetővé teszi a szűrő azonnali összeolvasztását alkalmazás után.
A GIMP 3.0 szélesebb színprofil-támogatással érkezik, többek között AdobeRGB és további RGB profilokkal, valamint előkészíti az alapokat a CMYK és LAB színmódok támogatásához is.
Off-canvas szerkesztés - Mostantól a réteg szélein kívül is rajzolhatsz, és a réteg automatikusan kibővül, ha szükséges. Jobb támogatás jobbról balra író nyelvekhez (pl. arab, héber).
MacOS és Flatpak összeomlások javítása - Egyes felhasználók összeomlásokat tapasztaltak, amikor ikonrácsos nézetben próbáltak ecsetet választani. Hiányzó funkciók pótlása - A csomagolási változtatások miatt bizonyos funkciók eltűntek a Windows és macOS verziókból (pl. Python pluginek, automatikus frissítési ellenőrzés, egyes kijelzőszűrők és színválasztók). Felhasználói felület javítása - Bizonyos rendszertémák furcsa színeket és UI-hibákat okoztak, amelyeket új CSS-szabályokkal korrigáltak.
Tablettámogatás változása - A legutóbbi frissítésben a fejlesztők egy foltot alkalmaztak az érintőtoll radírjának felismerésére, de ez mellékhatásként egyes tabletek nyomásérzékelési hibáját okozta. A GIMP pluginek fejlesztése MacOS rendszeren korábban kifejezetten nehézkes volt, de most egy új fejlesztői csomag készül, amely egyszerűbbé teszi a folyamatot.
Teljes eltávolítás lehetősége - Ha a felhasználó eltávolítja a GIMP-et a telepítő segítségével, akkor a rendszer megkérdezi, hogy a beállításokat is törölni szeretné-e. A fejlesztők továbbra is a hibajelentések feldolgozására és a GIMP 3.0 finomhangolására fókuszálnak, de már elkezdték a következő kisebb kiadás, a GIMP 3.2 előkészítését.
| Funkció | Leírás |
|---|---|
| Nem romboló szűrők | Lehetővé teszi a szűrők módosítását alkalmazás után is. |
| Színprofil támogatás | Bővített támogatás az AdobeRGB és más RGB profilok számára, előkészítés CMYK és LAB támogatáshoz. |
| Off-canvas szerkesztés | Rajzolás a réteg szélein kívül, automatikus réteg kibővítés. |
| Jobb UI/UX | Fejlesztett felhasználói felület, navigációs fejlesztések. |
| Hibajavítások | Számos hiba javítása, beleértve az összeomlásokat és a felhasználói felületi problémákat. |
A GIMP 3.0 jelentős frissítés, amely alapjaiban modernizálja az ingyenes képszerkesztőt. A nem romboló szűrők, a továbbfejlesztett színkezelés, a jobb kezelőfelület és a modern fájlformátumok támogatása mind azt jelzik, hogy a GIMP végre méltó alternatívája lehet a professzionális szerkesztőszoftvereknek.