A magyar építészeti örökség gazdagsága és sokszínűsége lenyűgöző, különösen, ha a történelmi illusztrációkat és a korszakok építészeti stílusait vizsgáljuk. A Késmárkhoz és Magyarország más vidékeihez kapcsolódó építészeti emlékek, mint például a Késmárki evangélikus templom tornya, Jenő Lechner munkásságát is inspirálták.
Jenő Lechner Építészeti Stílusa és Hatásai
Jenő Lechner, Ödön Lechner unokaöccse, az építészet terén jelentős munkásságot fejtett ki. A konzervatív társadalommal szemben a magyarosodó építészeti stílusok iránti igényt felismerve, Jenő Lechner arra törekedett, hogy egy nemzeti építészeti stílust hozzon létre. Ezt egy meglévő, értékesnek tartott történelmi stílus felélesztésével kívánta elérni.
Az általa tervezett épületekben jól megfigyelhető a reneszánsz stílusjegyek újragondolása. Ezt jól szemlélteti a sárospataki Állami Tanítóképző Intézet, melyet László Varga mellett tervezett és 1912-ben épült fel. Ebben az épületben valósult meg először gyakorlatban és nagyszabásban ez az újító törekvés.
A Késmárki evangélikus templom tornyának párkányzata, amelyre Jenő Lechner is felfigyelt, jelentős hatást gyakorolt rá. A torony párkányzatának jellegzetes, egymásra lépcsőző elrendezése Lechner későbbi munkáiban is visszaköszön. Jenő Lechner célja a reneszánsz párkányzat továbbfejlesztése volt, ezért épületeiben már korai szakaszában alkalmazott kosáríveket, melyek nem részei az eredeti felvidéki épületeknek, de az ívek ívét követték.
A Pesterzsébeti Elemi Iskola Tervezése
A pesterzsébeti elemi iskola tervezésekor Jenő Lechner már a sárospataki tapasztalatokkal felvértezve dolgozott. Az L-alakú, egyemeletes épület terveit készítette el, melynek hosszabbik szárnya a Pöltenberg utcát kíséri, míg a rövidebb, Lázár utcai szárny tekinthető a fő traktusnak, mivel szélesebb és itt nyílik a főbejárat is.
Az épület viszonylag kis mérete ellenére is mozgalmas tömegrendezéssel rendelkezik. A fő traktusból erőteljesen kiemelkedik egy keskeny kiugrás (rizalit). A hosszú szárny végéhez kapcsolódik egy félköríves udvari lépcsőház, és a szárny folytatásaként csatlakozik az eredetileg földszintes pedellus (iskolai segítő) ház, mely azóta emeletessé bővült. Az iskola és a pedellus háza közötti átmenetet egy rövid összekötő szárny biztosítja.
Lechner új stílus elképzelése főként a tetőzetben és a homlokzat felső részén figyelhető meg. Kétféle tervváltozatot is készített: az egyikben az oromfalas nyeregtető gerince nagyon magasra fut, a gábeltető felső részét pedig ún. fűrészelt deszkákkal zárta le, melyek népművészeti jellegzetességek. Ez azt jelenti, hogy a faszín felületét kisebb, általában szív, madár vagy virág alakú kivágásokkal törték át.
Végül azonban a másik tervváltozat valósult meg, amelyben a reneszánsz stílusú párkányzat stílusjegyei dominálnak. A tető itt jóval alacsonyabb, és az oromzatok is elmaradtak, helyettük a gerinc mindkét vége párkányos timpanonnal koronázott. Hasonlóan kialakított tető nyúlik a főhomlokzati traktusból, és a rövidebb szárny végét a pedellus házával összekötő rövid traktus is párkányos oromzatot kapott.
A Párkányzat és Díszítések Újragondolása
Az iskola párkányzata erősen stilizált: míg a 16-17. századi reneszánsz épületek több tagolású profilsorozatú elemekből állnak, itt csak egyszerűen félbevágott fecskefarkú (és néhány vágatlan fecskefarkú) párkányok láthatók.
A főhomlokzat rizalitján található keskeny és magas ablakok fölé csavarodó hurkokat vésett a vakolatba, melyeket szintén csúcsívbe foglalt. Formájával és elrendezésével talán egy ősi magyar életfát kívánt megjeleníteni, melynek törzsét az ablakok, lombkoronáját pedig az ágyazott vakolat alkotta.
Ezzel szemben a téglalap alakú ablakok, melyeket csak egy kis párkány szegélyez, teljesen keret- és díszítésmentesek. Az 1910-es években ezek a puritán, a modernizmus előfutárainak tekinthető nyílások kezdtek divatba jönni.
Így a homlokzaton jelentős díszítések nincsenek, azonban a rövidebb szárny bal oldalán egy sgraffito technikával készült, igényes felirat hirdette az épület funkcióját. Mivel rajta volt a magyar címer is, a felirat a második világháború után eltűnt.
Mellesleg, az oktatás 1917-ben megkezdődött az iskolában, amely a történelem viharai ellenére is szilárdan működött a mai napig.
Történelmi Kontextus és Források
A magyarországi népi gyógyítás és a helytörténeti kutatások fontos forrásokat szolgáltatnak a történelmi illusztrációk és az építészeti örökség megértéséhez. Az alábbi kiadványok és gyűjtemények gazdagítják ezt a területet:
- Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229.
- Antall József - Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények - Supplementum 7-8.
- Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 17/1-4.
- Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV.
- Arrabona - Múzeumi közlemények 3.
- Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3.
- Granarium.
- Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57.
- Agria 43.
- Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
- Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4.
- Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19.
- Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193.
- Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24.
- Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet.
- Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140.
- Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25.
- Allergnadigst-privilegirte Anzeigen, aus sammtlich-kaiserlich-königlichen Erblandern. 3-4.Jg. / Hrsg.: von einer Gesellschaft. - Wien, Ghelen, 1773-1774.
- Agria 27.-28.
- Szende Katalin - Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3.
- Agria 39.
- Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 17/1-4.
- Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24.
- Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6.
- Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30.
- Jávorka, S.: Kitaibel herbáriuma. (18.
- Dr. Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4.
- Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919.
- Vida Mária szerk.: Mutató 1955-1995, 1-148. szám / Orvostörténeti Közlemények - Supplementum 20.
- A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42.
- Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7.
- Szekessy Vilmos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 58.
- Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58.
- Arrabona - Múzeumi közlemények 34.
- Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (54.
- Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence.
- Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895. (17.
- Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24.
- Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30.
- Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 22. (29.
- Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. (29.
- Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16.
- A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11.
- A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50.
- A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1.
tags: #kesmark #historical #illustration