A színpadi fények és a vizuális effektek világa lenyűgöző lehetőségeket kínál a színházi előadások, koncertek és egyéb rendezvények hangulatának megteremtéséhez. A modern technológia, mint például a projection mapping, forradalmasította a vizuális megjelenítést, lehetővé téve, hogy a hagyományos színpadi dekorációkon túlmutató, dinamikus és interaktív élményeket hozzunk létre.
A projection mapping, amely a 20. század közepére nyúlik vissza, lényegében egy vetítési technika, amellyel vizuális elemeket vetítenek különféle felületekre. Ezek a vetítések lehetnek egészen egyszerűek, mint a hagyományos színpadi fényeffektek, vagy rendkívül összetettek, mint a különféle kreatív videók ipari épületeken. A projection mapping képes manipulálni a világítást különböző felületeken, és a hétköznapi tárgyakat interaktív, 3D-s kijelzőkké alakítani. Lényegében olyan ez, mint a fénnyel való festés - egy modern módja annak, hogy különféle textúrákkal, színekkel, sőt, érzésekkel ruházzák fel az alapkörnyezetet, ami különleges atmoszférát varázsol egy koncerten.
A színpadi világítás tervezéséhez általános szabályok alkalmazhatók, amelyek az idők során alakultak ki. Megkülönböztethetjük a színész és a játéktér megvilágítását. A díszlettervezők és világítástervezők különös gondossággal dolgozhatják ki a szcenikai világítást, majd a meghatározott irányelvek és geometriai alapszabályok figyelembevételével a játéktér világítása segítségével történhet meg a színészek megvilágítása, valamint az egész színpadi tér bevilágítása.
A játéktér világításának - a színész megvilágításának részeként - az emberi arc finom tagoltságát és a test architektúráját kell érvényre juttatnia. A fényvető elhelyezési pozíciója és a néző megfigyelőiránya között közvetlen összefüggés tapasztalható. Az "a" fényvető helyzetben a fény függőlegesen esik a megvilágítandó testre, így a nézőoldali felület megvilágítatlan marad. Ahogyan változik a fényvető felfüggesztési helyzete, miközben a fény beesési szöge a függőlegestől a vízszintes felé mozdul, úgy növekszik a fényáramnak azon része, amelyik a nézett felületre esik. Ezáltal növekszik a fénynek a nézőirányába tükrözött mennyisége, így a nézett tárgy jobban láthatóvá válik.
Az ideális fénybeesési szög a színpadi világításban akkor érhető el, ha a fény beesési iránya és a megfigyelés iránya térben 45 fokos szöget zár be. Az F1 és az F2 fényvetőpár elhelyezése, amely által a színész mindkét oldalról 45-45°-os szögben világítódik meg, azt eredményezi, hogy annak arca természetesnek hat. Ez a fajta világítási elrendezés olyan fénykontrasztot ad, amely megegyezik a szórt nappali világítással.
A színpadi tér szórt fénnyel történő megvilágítása, például a portálkeret mögé helyezett Fresnel-lencsés fényvetők segítségével, lehetővé teszi a játékterek közötti átmenetek összemosását, és az egész színpadi játékfelület homogén megvilágítását. Az előszínpad oldalainál létesített nyílásokból (prosceneum) vagy a nézőtér színpadközeli részénél elhelyezhető lamellák mögül kiegészítő oldalfényt adhatunk, amely - keresztbe világítva a fényvetők sugarait - a játékteret vakításmentessé teszi.
A színpadtér oldalról való megvilágítása különösen hatásos lehet. Például, ha egy utcában elhelyezett fényvető a színpadnak csak az egyik oldalát világítja meg, a fölé szerelt másik gép a másik oldalt, míg egy harmadik gép kizárólag a játéktér feletti részét világítja meg. A két alsó, valamint a felső sávot megvilágító fényvetőket ajánlatos külön-külön csoportban kapcsolni.
Szintén hatásos az úgynevezett ellenvilágítás vagy ellenfény (gégen). A fényvetők a színpadtér hátsó részén, munkakarzatokon, világítási tartókon vagy hidakon, vagy utcákban vannak felszerelve és úgy beállítva, hogy fényük ferdén, hátulról előre irányul. Az ellenfény alkalmazása a teljesen plasztikusan megvilágított színész hajszálainak kisugárzásától a színpadtérben álló vagy mozgó színészek vagy csoportok sziluetszerű megjelenítéséig terjedhet.
A játéktér megvilágítás segítségével árnyékmentesen bevilágított színpadtér általános világításához még egy úgynevezett szufitafény is tartozik. Ezek a szufita fényforrások közvetlenül a játéktér melletti vagy fölötti pozíciókban, mint például a portálhidak, világítási tartók kapnak elhelyezést. Ezek felsőmegvilágítási fényvetők vagy szimmetrikus derítők lehetnek, amelyek úgy vannak méretezve és irányítva, hogy a kívánt fényerőt eredményezik a színész arcmagasságában. Általában 400-800 lux fényerősség kívánatos. Ilyen megvilágításra akkor van szükség, amikor egy kórust vagy más, hasonló szereplőcsoportot szeretnénk megvilágítani úgy, hogy az jól felismerhető, észlelhető legyen.
A színpadi megvilágítási fényvetők alapkészletét kiegészítik a követőfényvetők (magyar szakzsargonban: fejgépek). Ezek rendszerint a nézőtér elülső vagy hátsó részében vannak telepítve, de találhatók a különböző hidakon vagy karzatokon is.
- "Show" vagy revü fejgépezés, illetve követés: Ez egy erősen körülhatárolt fénysugárral történik, ahol is a szereplőt, pl. egy énekest elég alacsony szögből és szemből világítjuk meg.
- "Tudatos követés": A színpadon szereplő személyt ennél a fejgépezési módnál elég meredek szögben, erősen szűkített és kemény fénnyel kísérjük. Erre a célra legjobban a kisfeszültségű tükrös fényvetők váltak be, mert fényük élesebb, erősebb, intenzívebb.
- "Könnyűfej-fény".
Photoshop oktatás #04 -Keretezd képeidet és adj hozzájuk szövegeket!
A Photoshop segítségével látványos fényeffekteket hozhatunk létre. Például egy fekete hátterű képen aktiválhatjuk a Filter/Render/Lens Flare effektet, majd a 35 mm-es változatot választva, a csillagot kijelölve, Edit/Define Pattern segítségével új mintát hozhatunk létre. Ezt a mintát alkalmazhatjuk egy új rétegen, majd különféle effektekkel, mint például a Filter/Distort/Wave, tovább alakíthatjuk. A rétegek összeolvasztása és másolása, valamint a Filter/Distort/Twirl effektek alkalmazása további vizuális lehetőségeket nyitnak meg.
A vetett árnyékok azt a benyomást keltik, mintha a Photoshop-projektben lévő réteg lebegne és árnyékot vetne az alatta lévő háttérrétegre. A Szög forgatógombbal módosíthatjuk a képzeletbeli fényforrás szögét, ami befolyásolja az árnyék megjelenését. A Terülés csúszkával beállíthatjuk, hogy mennyire halványodik az árnyék a széleken. A Keverési mód legördülő lista Töbszörözés vagy Lineáris égetés elemének kiválasztásával beállíthatjuk a vetett árnyék sötétségét. Szabja testre a vetett árnyékot a Rétegstílus párbeszédpanel használatával. Lehetséges színátmenetes vetett árnyék létrehozása is, ahol a szélek felé elvékonyodik az árnyék. Az egyik módszer a vetett árnyék 90 fokos szögben, 1 képpontnyi távolsággal történő létrehozása, majd a jobb gombbal az fx ikonra kattintva a Réteg létrehozása parancs kiválasztása. Egy vagy két pont használatával elforgathatjuk a fókuszpontot és elhelyezhetjük a kívánt helyre. Ez a műveletsor létrehozza a színátmenetes vetett árnyék illúzióját.
A vetett árnyékok eltávolíthatók a rétegekről, és így különálló rétegükön jelenhetnek meg. Ehhez a Réteg menü Rétegstílus almenü Réteg létrehozása parancsát kell választani. Ez a művelet leválasztja a vetett árnyékot, és az a saját különálló rétegén jelenik meg az eredeti réteg alatt. Megtehetjük azt is, hogy csoportba foglaljuk a rétegeket, és az egész csoportra alkalmazzuk a rétegstílust.
A Photoshop régebbi verzióiban elérhető 3D funkciók 2024 júliusától megszűntek. Azonban számos más szűrő áll rendelkezésre vizuális effektek létrehozásához. Egyes szűrők működéséhez más képeket, például textúrákat vagy fénytörési térképeket kell betölteni. Ebbe a csoportba tartozik a Zsírkréta, a Fénytörés, az Üveg, a Megvilágítási effektusok, a Pasztellkréta, a Textúrázó, az Alapozás és az Egyedi szűrő.
A textúrázó szűrőkkel a képek megjelenése megváltoztatható, mintha azok különféle felületekre lennének festve, vagy különféle felületeken keresztül látszanának. A Fénytörés szűrővel a kijelölt terület a fénytörési térképen meghatározott értékkel csúsztatható el. A szűrő egy Adobe Photoshop formátumban mentett összeolvasztott fájl használatával hozza létre a fénytörési térképet.
A Blokkok, Piramisok és Véletlenszerű opciók használatával különféle 3D formákat hozhatunk létre. A Szintalapú beállításnál az egyes objektumok mélysége a fényerejüknek felel meg. A Szint beállítással meghatározhatjuk azt a határértéket, amely a színértékek kiértékelésekor használatos.
Az Egyedi szűrő parancs lehetővé teszi a képpontok színének manipulálását a kép szegélye mentén. A középső mező a kiértékelés alatt álló képpontnak felel meg, míg a szomszédos szövegmezők a szomszédos képpontok értékének módosítására szolgálnak. A Mentés és a Betöltés gombokkal az egyedi szűrők menthetők és használhatók fel újból.
