A digitális fényképezőgépek elterjedése, fejlődése, a képfeldolgozó programok nyújtotta szinte korlátlan képmanipulációs lehetőségek, és az internet nagy nyilvánossága egyre inkább veszélyezteti az egyén magánszféráját, ezen belül képmásával kapcsolatos jogait.
Az elkészült kép aztán pillanatok alatt a világ összes pontjára eljut az interneten keresztül, mígnem valahol egy játékos kedvű felhasználó, a feltört PS-ével ügyes kis humoros, esetleg pikáns montázst készít a kép felhasználásával, és eladja egy multinak, aki óriásplakátjain a fél világot jókedvre deríti a vidám alkotással.
Így egyik reggel fogmosás közben szegény fotóalanyunk retinájára - a tükör páracseppjein kaleidoszkópszerűen megtörve, álmosságtól még tág, de vérnyomása emelkedésével párhuzamosan, egyre gyorsuló ütemben szűkülő pupilláján keresztül - döbbenetes kép rajzolódik ki: saját 30 méteres képmása a szomszéd ház falán, egy hihetetlen, nem valós szituációban, ami miatt magyarázkodásra kényszerül, ami miatt családi élete romokba dől, munkáját elveszíti...
A személyhez fűződő jogok alapvető szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény VII. fejezetében találhatjuk.
A képmással és hangfelvétellel kapcsolatos jogokra vonatkozó rendelkezéseket ezen a fejezeten belül, a 80. §-ban lelhetjük fel.
A három bekezdés a következőket tartalmazza: A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.
Ezeket a rendelkezéseket természetesen a többi kapcsolódó rendelkezéssel együtt kell értelmezni.
Így a 75. §-al, mely szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.
E jogok a törvény védelme alatt állnak.
A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.
A képmással és a hangfelvétellel való visszaélés nemcsak az engedély nélküli nyilvánosságra hozatal útján valósulhat meg, hanem a felvétel készítésével is, ha valaki az érintett engedélye nélkül, például rejtett kamerával készít felvételt, vagy egyszerűen úgy készít felvételt, hogy az illetőt erről nem tájékoztatja.
A rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként a szabad bizonyítás elve alapján felhasználható.
Az azonban már más, külön polgári perben eldöntendő kérdés, hogy a felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes Horthy Miklós újratemetésén, amely jelentős társadalmi érdeklődést kiváltó esemény volt, a jelenlegi divat szerint már nem használatos, figyelemkeltő öltözékben jelent meg.
Ezáltal - az esemény jellege folytán - saját maga fejezte ki azt, hogy közszereplést vállal, és emiatt a képmása nyilvánosságra hozatalához való hozzájárulása szükségtelenné vált.
A fényképfelvételből azonban az nem derül ki, hogy a felperes közszereplőként jelent meg a nyilvános rendezvényen, ezért a felperest ábrázoló fénykép közzétételéhez a Ptk. 80. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes hozzájárulására lett volna szükség.
Miután ez nem történt meg, a fényképfelvétel közzétételével az alperesek megsértették a felperes személyhez fűződő jogát.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek a fénykép közlésének módjával is jogsértést követtek el.
Az alperesek ugyanis a pályázat keretében oly módon tették közzé a felperes képmását, amely alkalmas volt arra, hogy a felperest nevetségessé tegye, illetőleg azokban, akik vele szolidárisak, a sajnálat érzését felkeltse.
Ezáltal az alperesek a felperesnek a Ptk. 76. §-ában védett emberi méltóságát is megsértették.
A képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozataláról kizárólag az ábrázolt, illetve a felvételen szereplő személy jogosult dönteni.
A hozzájárulás önmagában kizárja a jogsértést.
Ennek a hozzájárulásnak azonban kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére - a Ptk. 207. § (2) bekezdéséből is következően - kiterjesztően nem lehet értelmezni.
A hozzájárulás meglétét a Pp. 164.
A felperes személyes meghallgatása során határozottan és többször kijelentette, hogy nem járult hozzá a fénykép készítéséhez és annak közzétételéhez sem.
Azt is állította, hogy a fényképezést sem észlelte.
A felperes előadását igazolta tanúkénti kihallgatása során a felperes édesapja, édesanyja, valamint M. F. is.
A fényképfelvételt készítő G. A. tanúkénti kihallgatása során ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy: "..... ha jól emlékszem, én személyesen beszéltem a felperessel, és kértem meg őt arra, engedje azt, hogy fénykép készüljön róla, és meg is jelenjen a H. Megyei Hírlapban.
A felperes ehhez hozzájárult."
A fényképfelvétel készítésekor jelen lévő P. B. akként vallott, hogy "...... G. A. odament a hölgyhöz, mielőtt a fényképet elkészítette volna.
Azt, hogy ők miről beszéltek, nem tudom, feltételezhetően arról, hogy kérte a hölgy engedélyét ahhoz, hogy ilyen képet készítsen, és ez meg is jelenjen ...., én ténylegesen nem hallottam, hogy miről folyt a beszélgetés."
Az újság részéről jelenlévő harmadik személy, T. T. tanúkénti kihallgatása során azt nyilatkozta, hogy "a konkrét esetben G. A.-val én mentem oda az itt látható hölgyhöz".
....."Közöltük vele, hogy a H. Megyei Hírlapban megjelenne egy olyan kép, amelyen ő is rajta lenne.
A beszélgetést ténylegesen G. A. folytatta le a hölggyel, én ennek a fültanúja voltam.
A Hírlap munkatársai a közzététel érdekében írásbeli hozzájárulást annak ellenére nem kértek, hogy a fényképfelvételt nagy nyilvánosság előtt kívánták közzétenni, és a felperessel saját előadásuk szerint sem ismertették az elkészült fotót, tehát a felperesnek nem is volt módja dönteni a fényképfelvétel ismerete hiányában a nyilvános közzétételhez való hozzájárulásról.
A személyiségvédelmet kizáró beleegyezésnek kifejezettnek kell lennie, melyet nem lehet a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni.
Ezért a fényképezés esetleges észlelhetősége sem elégíti ki a Ptk.-ban megkívánt hozzájárulás törvényi követelményét.
A jogsértés ténye jogerősen megállapításra került, a kártérítés mértékére új eljárásban kell bizonyítást lefolytatni.
A hozzájárulásban megnyilvánuló rendelkezési jogosultság önálló, a felvétel készítésétől független jog.
Önmagában tehát a film, fotó vagy hangszalag stb. készítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is.
A felperes az elkészült fotókat megtekintette.
A képekkel kapcsolatban annyi negatív megjegyzése volt, hogy a - megítélése szerint előnytelen - füleit korrigálják.
A reklamáció beindítása előtt a felperes megkapta a "Több mint szépség" című magazint azzal, hogy annak hátoldalán szerepelt a kampány céljára felhasznált fotó, amelyen a felperes látható.
A bíróság megállapította, hogy egyértelmű volt és maga a felperes sem vitatta, hogy a fotók az alperes reklámkampányához készültek, ezért a személyhez fűződő jog megsértését és az alperes kártérítési felelősségét megállapítani nem lehetett, ezért a felperes keresetét elutasította.
A hozzájárulás nincs alaki szabály betartásához kötve, az tehát akár ráutaló magatartással is kinyilvánítható, azonban jogvita esetén a ráutaló magatartással megadott hozzájárulás jóval nehezebben bizonyítható, mint pl.
A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli "hozzájárulás nélküli "felhasználása önmagában is jogsértést valósít meg.
A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket.
A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege.
A nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv.-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik.
Ez - ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik - valóban nem tekinthető a "képmás közzétételének".
A nyilvános helyen történő fotózás esetében tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellékszereplője lesz.
Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására.
Számos vitára adott okot az is, hogy nyilvános közszereplésnek lehet-e minősíteni azt a helyzetet, amikor valaki nem aktív szereplőként, hanem nézőként, hallgatóként - tehát passzívan - vesz részt valamely nyilvános társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen (például színházi előadáson, sportrendezvényen, tömeggyűlésen stb.).
A Fotózzra feltöltött embert ábrázoló képek alapvetően három csoportba tartoznak: a családi jellegű (ide tartozik a portrék nagyobb része is), az akt/glamour, valamint a szocio kategóriában feltöltött fotók.
Az akt/glamour fotók legtöbbje profi körülmények között készül, így talán kevésbé vet fel aggályokat (legalábbis azt biztosan tudják a modellek, hogy fotózzák őket).
Pedig nem kizárólag azért kell megismerkedni, bizalmasabb kapcsolatba kerülni a fotóalannyal, mert így jobb képek készíthetők, hanem azért is, mert nem csak a kereső innenső oldalán állót illetik meg "szerzőként" jogok.
A fényképezés esetleges észlelhetősége sem elégíti ki a Ptk.-ban megkívánt hozzájárulás törvényi követelményét.
A képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozataláról kizárólag az ábrázolt, illetve a felvételen szereplő személy jogosult dönteni.
A hozzájárulás önmagában kizárja a jogsértést.
Ennek a hozzájárulásnak azonban kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére - a Ptk. 207. § (2) bekezdéséből is következően - kiterjesztően nem lehet értelmezni.
A hozzájárulás meglétét a Pp. 164.
A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket.
A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege.
A nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv.-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik.
Ez - ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik - valóban nem tekinthető a "képmás közzétételének".
A nyilvános helyen történő fotózás esetében tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellékszereplője lesz.
Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására.
Számos vitára adott okot az is, hogy nyilvános közszereplésnek lehet-e minősíteni azt a helyzetet, amikor valaki nem aktív szereplőként, hanem nézőként, hallgatóként - tehát passzívan - vesz részt valamely nyilvános társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen (például színházi előadáson, sportrendezvényen, tömeggyűlésen stb.).
A többségi felfogá...
A képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozataláról kizárólag az ábrázolt, illetve a felvételen szereplő személy jogosult dönteni.
A hozzájárulás önmagában kizárja a jogsértést.
Ennek a hozzájárulásnak azonban kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére - a Ptk. 207. § (2) bekezdéséből is következően - kiterjesztően nem lehet értelmezni.
A hozzájárulás meglétét a Pp. 164.
A felperes személyes meghallgatása során határozottan és többször kijelentette, hogy nem járult hozzá a fénykép készítéséhez és annak közzétételéhez sem.
Azt is állította, hogy a fényképezést sem észlelte.
A felperes előadását igazolta tanúkénti kihallgatása során a felperes édesapja, édesanyja, valamint M. F. is.
A fényképfelvételt készítő G. A. tanúkénti kihallgatása során ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy: "..... ha jól emlékszem, én személyesen beszéltem a felperessel, és kértem meg őt arra, engedje azt, hogy fénykép készüljön róla, és meg is jelenjen a H. Megyei Hírlapban.
A felperes ehhez hozzájárult."
A fényképfelvétel készítésekor jelen lévő P. B. akként vallott, hogy "...... G. A. odament a hölgyhöz, mielőtt a fényképet elkészítette volna.
Azt, hogy ők miről beszéltek, nem tudom, feltételezhetően arról, hogy kérte a hölgy engedélyét ahhoz, hogy ilyen képet készítsen, és ez meg is jelenjen ...., én ténylegesen nem hallottam, hogy miről folyt a beszélgetés."
Az újság részéről jelenlévő harmadik személy, T. T. tanúkénti kihallgatása során azt nyilatkozta, hogy "a konkrét esetben G. A.-val én mentem oda az itt látható hölgyhöz".
....."Közöltük vele, hogy a H. Megyei Hírlapban megjelenne egy olyan kép, amelyen ő is rajta lenne.
A beszélgetést ténylegesen G. A. folytatta le a hölggyel, én ennek a fültanúja voltam.
A Hírlap munkatársai a közzététel érdekében írásbeli hozzájárulást annak ellenére nem kértek, hogy a fényképfelvételt nagy nyilvánosság előtt kívánták közzétenni, és a felperessel saját előadásuk szerint sem ismertették az elkészült fotót, tehát a felperesnek nem is volt módja dönteni a fényképfelvétel ismerete hiányában a nyilvános közzétételhez való hozzájárulásról.
A személyiségvédelmet kizáró beleegyezésnek kifejezettnek kell lennie, melyet nem lehet a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni.
Ezért a fényképezés esetleges észlelhetősége sem elégíti ki a Ptk.-ban megkívánt hozzájárulás törvényi követelményét.
A jogsértés ténye jogerősen megállapításra került, a kártérítés mértékére új eljárásban kell bizonyítást lefolytatni.
A hozzájárulásban megnyilvánuló rendelkezési jogosultság önálló, a felvétel készítésétől független jog.
Önmagában tehát a film, fotó vagy hangszalag stb. készítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is.
A felperes az elkészült fotókat megtekintette.
A képekkel kapcsolatban annyi negatív megjegyzése volt, hogy a - megítélése szerint előnytelen - füleit korrigálják.
A reklamáció beindítása előtt a felperes megkapta a "Több mint szépség" című magazint azzal, hogy annak hátoldalán szerepelt a kampány céljára felhasznált fotó, amelyen a felperes látható.
A bíróság megállapította, hogy egyértelmű volt és maga a felperes sem vitatta, hogy a fotók az alperes reklámkampányához készültek, ezért a személyhez fűződő jog megsértését és az alperes kártérítési felelősségét megállapítani nem lehetett, ezért a felperes keresetét elutasította.
A hozzájárulás nincs alaki szabály betartásához kötve, az tehát akár ráutaló magatartással is kinyilvánítható, azonban jogvita esetén a ráutaló magatartással megadott hozzájárulás jóval nehezebben bizonyítható, mint pl.
A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli "hozzájárulás nélküli "felhasználása önmagában is jogsértést valósít meg.
A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket.
A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege.
A nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv.-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik.
Ez - ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik - valóban nem tekinthető a "képmás közzétételének".
A nyilvános helyen történő fotózás esetében tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellékszereplője lesz.
Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására.
Számos vitára adott okot az is, hogy nyilvános közszereplésnek lehet-e minősíteni azt a helyzetet, amikor valaki nem aktív szereplőként, hanem nézőként, hallgatóként - tehát passzívan - vesz részt valamely nyilvános társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen (például színházi előadáson, sportrendezvényen, tömeggyűlésen stb.).
A többségi felfogá...
A képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozataláról kizárólag az ábrázolt, illetve a felvételen szereplő személy jogosult dönteni.
A hozzájárulás önmagában kizárja a jogsértést.
Ennek a hozzájárulásnak azonban kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére - a Ptk. 207. § (2) bekezdéséből is következően - kiterjesztően nem lehet értelmezni.
A hozzájárulás meglétét a Pp. 164.
A felperes személyes meghallgatása során határozottan és többször kijelentette, hogy nem járult hozzá a fénykép készítéséhez és annak közzétételéhez sem.
Azt is állította, hogy a fényképezést sem észlelte.
A felperes előadását igazolta tanúkénti kihallgatása során a felperes édesapja, édesanyja, valamint M. F. is.
A fényképfelvételt készítő G. A. tanúkénti kihallgatása során ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy: "..... ha jól emlékszem, én személyesen beszéltem a felperessel, és kértem meg őt arra, engedje azt, hogy fénykép készüljön róla, és meg is jelenjen a H. Megyei Hírlapban.
A felperes ehhez hozzájárult."
A fényképfelvétel készítésekor jelen lévő P. B. akként vallott, hogy "...... G. A. odament a hölgyhöz, mielőtt a fényképet elkészítette volna.
Azt, hogy ők miről beszéltek, nem tudom, feltételezhetően arról, hogy kérte a hölgy engedélyét ahhoz, hogy ilyen képet készítsen, és ez meg is jelenjen ...., én ténylegesen nem hallottam, hogy miről folyt a beszélgetés."
Az újság részéről jelenlévő harmadik személy, T. T. tanúkénti kihallgatása során azt nyilatkozta, hogy "a konkrét esetben G. A.-val én mentem oda az itt látható hölgyhöz".
....."Közöltük vele, hogy a H. Megyei Hírlapban megjelenne egy olyan kép, amelyen ő is rajta lenne.
A beszélgetést ténylegesen G. A. folytatta le a hölggyel, én ennek a fültanúja voltam.
A Hírlap munkatársai a közzététel érdekében írásbeli hozzájárulást annak ellenére nem kértek, hogy a fényképfelvételt nagy nyilvánosság előtt kívánták közzétenni, és a felperessel saját előadásuk szerint sem ismertették az elkészült fotót, tehát a felperesnek nem is volt módja dönteni a fényképfelvétel ismerete hiányában a nyilvános közzétételhez való hozzájárulásról.
A személyiségvédelmet kizáró beleegyezésnek kifejezettnek kell lennie, melyet nem lehet a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni.
Ezért a fényképezés esetleges észlelhetősége sem elégíti ki a Ptk.-ban megkívánt hozzájárulás törvényi követelményét.
A jogsértés ténye jogerősen megállapításra került, a kártérítés mértékére új eljárásban kell bizonyítást lefolytatni.
A hozzájárulásban megnyilvánuló rendelkezési jogosultság önálló, a felvétel készítésétől független jog.
Önmagában tehát a film, fotó vagy hangszalag stb. készítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is.
A felperes az elkészült fotókat megtekintette.
A képekkel kapcsolatban annyi negatív megjegyzése volt, hogy a - megítélése szerint előnytelen - füleit korrigálják.
A reklamáció beindítása előtt a felperes megkapta a "Több mint szépség" című magazint azzal, hogy annak hátoldalán szerepelt a kampány céljára felhasznált fotó, amelyen a felperes látható.
A bíróság megállapította, hogy egyértelmű volt és maga a felperes sem vitatta, hogy a fotók az alperes reklámkampányához készültek, ezért a személyhez fűződő jog megsértését és az alperes kártérítési felelősségét megállapítani nem lehetett, ezért a felperes keresetét elutasította.
A hozzájárulás nincs alaki szabály betartásához kötve, az tehát akár ráutaló magatartással is kinyilvánítható, azonban jogvita esetén a ráutaló magatartással megadott hozzájárulás jóval nehezebben bizonyítható, mint pl.
A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli "hozzájárulás nélküli "felhasználása önmagában is jogsértést valósít meg.
A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket.
A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege.
A nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv.-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik.
Ez - ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik - valóban nem tekinthető a "képmás közzétételének".
A nyilvános helyen történő fotózás esetében tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellékszereplője lesz.
Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására.
Számos vitára adott okot az is, hogy nyilvános közszereplésnek lehet-e minősíteni azt a helyzetet, amikor valaki nem aktív szereplőként, hanem nézőként, hallgatóként - tehát passzívan - vesz részt valamely nyilvános társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen (például színházi előadáson, sportrendezvényen, tömeggyűlésen stb.).
A többségi felfogá...
A képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozataláról kizárólag az ábrázolt, illetve a felvételen szereplő személy jogosult dönteni.
A hozzájárulás önmagában kizárja a jogsértést.
Ennek a hozzájárulásnak azonban kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére - a Ptk. 207. § (2) bekezdéséből is következően - kiterjesztően nem lehet értelmezni.
A hozzájárulás meglétét a Pp. 164.
A felperes személyes meghallgatása során határozottan és többször kijelentette, hogy nem járult hozzá a fénykép készítéséhez és annak közzétételéhez sem.
Azt is állította, hogy a fényképezést sem észlelte.
A felperes előadását igazolta tanúkénti kihallgatása során a felperes édesapja, édesanyja, valamint M. F. is.
A fényképfelvételt készítő G. A. tanúkénti kihallgatása során ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy: "..... ha jól emlékszem, én személyesen beszéltem a felperessel, és kértem meg őt arra, engedje azt, hogy fénykép készüljön róla, és meg is jelenjen a H. Megyei Hírlapban.
A felperes ehhez hozzájárult."
A fényképfelvétel készítésekor jelen lévő P. B. akként vallott, hogy "...... G. A. odament a hölgyhöz, mielőtt a fényképet elkészítette volna.
Azt, hogy ők miről beszéltek, nem tudom, feltételezhetően arról, hogy kérte a hölgy engedélyét ahhoz, hogy ilyen képet készítsen, és ez meg is jelenjen ...., én ténylegesen nem hallottam, hogy miről folyt a beszélgetés."
Az újság részéről jelenlévő harmadik személy, T. T. tanúkénti kihallgatása során azt nyilatkozta, hogy "a konkrét esetben G. A.-val én mentem oda az itt látható hölgyhöz".
....."Közöltük vele, hogy a H. Megyei Hírlapban megjelenne egy olyan kép, amelyen ő is rajta lenne.
A beszélgetést ténylegesen G. A. folytatta le a hölggyel, én ennek a fültanúja voltam.
A Hírlap munkatársai a közzététel érdekében írásbeli hozzájárulást annak ellenére nem kértek, hogy a fényképfelvételt nagy nyilvánosság előtt kívánták közzétenni, és a felperessel saját előadásuk szerint sem ismertették az elkészült fotót, tehát a felperesnek nem is
A személyiségvédelmet kizáró beleegyezésnek kifejezettnek kell lennie, melyet nem lehet a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni.
Ezért a fényképezés esetleges észlelhetősége sem elégíti ki a Ptk.-ban megkívánt hozzájárulás törvényi követelményét.
A jogsértés ténye jogerősen megállapításra került, a kártérítés mértékére új eljárásban kell bizonyítást lefolytatni.
A hozzájárulásban megnyilvánuló rendelkezési jogosultság önálló, a felvétel készítésétől független jog.
Önmagában tehát a film, fotó vagy hangszalag stb. készítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is.
A felperes az elkészült fotókat megtekintette.
A képekkel kapcsolatban annyi negatív megjegyzése volt, hogy a - megítélése szerint előnytelen - füleit korrigálják.
A reklamáció beindítása előtt a felperes megkapta a "Több mint szépség" című magazint azzal, hogy annak hátoldalán szerepelt a kampány céljára felhasznált fotó, amelyen a felperes látható.
A bíróság megállapította, hogy egyértelmű volt és maga a felperes sem vitatta, hogy a fotók az alperes reklámkampányához készültek, ezért a személyhez fűződő jog megsértését és az alperes kártérítési felelősségét megállapítani nem lehetett, ezért a felperes keresetét elutasította.
A hozzájárulás nincs alaki szabály betartásához kötve, az tehát akár ráutaló magatartással is kinyilvánítható, azonban jogvita esetén a ráutaló magatartással megadott hozzájárulás jóval nehezebben bizonyítható, mint pl.
A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli "hozzájárulás nélküli "felhasználása önmagában is jogsértést valósít meg.
A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket.
A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege.
A nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv.-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik.
Ez - ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik - valóban nem tekinthető a "képmás közzétételének".
A nyilvános helyen történő fotózás esetében tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellékszereplője lesz.
Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására.
Számos vitára adott okot az is, hogy nyilvános közszereplésnek lehet-e minősíteni azt a helyzetet, amikor valaki nem aktív szereplőként, hanem nézőként, hallgatóként - tehát passzívan - vesz részt valamely nyilvános társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen (például színházi előadáson, sportrendezvényen, tömeggyűlésen stb.).
A többségi felfogá...
A képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozataláról kizárólag az ábrázolt, illetve a felvételen szereplő személy jogosult dönteni.
A hozzájárulás önmagában kizárja a jogsértést.
Ennek a hozzájárulásnak azonban kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére - a Ptk. 207. § (2) bekezdéséből is következően - kiterjesztően nem lehet értelmezni.
A hozzájárulás meglétét a Pp. 164.
A felperes személyes meghallgatása során határozottan és többször kijelentette, hogy nem járult hozzá a fénykép készítéséhez és annak közzétételéhez sem.
Azt is állította, hogy a fényképezést sem észlelte.
A felperes előadását igazolta tanúkénti kihallgatása során a felperes édesapja, édesanyja, valamint M. F. is.
A fényképfelvételt készítő G. A. tanúkénti kihallgatása során ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy: "..... ha jól emlékszem, én személyesen beszéltem a felperessel, és kértem meg őt arra, engedje azt, hogy fénykép készüljön róla, és meg is jelenjen a H. Megyei Hírlapban.
A felperes ehhez hozzájárult."
A fényképfelvétel készítésekor jelen lévő P. B. akként vallott, hogy "...... G. A. odament a hölgyhöz, mielőtt a fényképet elkészítette volna.
Azt, hogy ők miről beszéltek, nem tudom, feltételezhetően arról, hogy kérte a hölgy engedélyét ahhoz, hogy ilyen képet készítsen, és ez meg is jelenjen ...., én ténylegesen nem hallottam, hogy miről folyt a beszélgetés."
Az újság részéről jelenlévő harmadik személy, T. T. tanúkénti kihallgatása során azt nyilatkozta, hogy "a konkrét esetben G. A.-val én mentem oda az itt látható hölgyhöz".
....."Közöltük vele, hogy a H. Megyei Hírlapban megjelenne egy olyan kép, amelyen ő is rajta lenne.
A beszélgetést ténylegesen G. A. folytatta le a hölggyel, én ennek a fültanúja voltam.
A Hírlap munkatársai a közzététel érdekében írásbeli hozzájárulást annak ellenére nem kértek, hogy a fényképfelvételt nagy nyilvánosság előtt kívánták közzétenni, és a felperessel saját előadásuk szerint sem ismertették az elkészült fotót, tehát a felperesnek nem is volt módja dönteni a fényképfelvétel ismerete hiányában a nyilvános közzétételhez való hozzájárulásról.
A személyiségvédelmet kizáró beleegyezésnek kifejezettnek kell lennie, melyet nem lehet a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni.
Ezért a fényképezés esetleges észlelhetősége sem elégíti ki a Ptk.-ban megkívánt hozzájárulás törvényi követelményét.
A jogsértés ténye jogerősen megállapításra került, a kártérítés mértékére új eljárásban kell bizonyítást lefolytatni.
A hozzájárulásban megnyilvánuló rendelkezési jogosultság önálló, a felvétel készítésétől független jog.
Önmagában tehát a film, fotó vagy hangszalag stb. készítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is.
A felperes az elkészült fotókat megtekintette.
A képekkel kapcsolatban annyi negatív megjegyzése volt, hogy a - megítélése szerint előnytelen - füleit korrigálják.
A reklamáció beindítása előtt a felperes megkapta a "Több mint szépség" című magazint azzal, hogy annak hátoldalán szerepelt a kampány céljára felhasznált fotó, amelyen a felperes látható.
A bíróság megállapította, hogy egyértelmű volt és maga a felperes sem vitatta, hogy a fotók az alperes reklámkampányához készültek, ezért a személyhez fűződő jog megsértését és az alperes kártérítési felelősségét megállapítani nem lehetett, ezért a felperes keresetét elutasította.
A hozzájárulás nincs alaki szabály betartásához kötve, az tehát akár ráutaló magatartással is kinyilvánítható, azonban jogvita esetén a ráutaló magatartással megadott hozzájárulás jóval nehezebben bizonyítható, mint pl.
A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli "hozzájárulás nélküli "felhasználása önmagában is jogsértést valósít meg.
A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket.
A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege.
A nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv.-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik.
Ez - ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik - valóban nem tekinthető a "képmás közzétételének".
A nyilvános helyen történő fotózás esetében tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellékszereplője lesz.
Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására.
Számos vitára adott okot az is, hogy nyilvános közszereplésnek lehet-e minősíteni azt a helyzetet, amikor valaki nem aktív szereplőként, hanem nézőként, hallgatóként - tehát passzívan - vesz részt valamely nyilvános társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen (például színházi előadáson, sportrendezvényen, tömeggyűlésen stb.).
A többségi felfogá...
tags: #allatok #es #emberek #hattal #kepszerkeszto