Photoshop és videószerkesztés: Lépésről lépésre profi animációkhoz

Biztosan te is nézegettél már olyan fotókat interneten, vagy galériákban, melyeket panoráma fotóknak hívnak. Ezek ugye egy nagyon széles képet mutat, szó szerint panorámát ölel be a bemutató. Nyilvánvalóan a Photoshop sem a semmiből képes ilyet csinálni, az alapokat nekünk kell elkészíteni. A feladat annyi, hogy álljunk meg egy ponton a fényképezővel a kezünkben, majd 5-10 fokonkénti fordulatban kattintsunk mindig egyet. Így elkészülnek a fázisok, melyeket a szoftver majd szépen összeilleszt nekünk.

Válasszuk a File / Automate résznél található alsó menüt, mely a Photomerge névre hallgat. Ez behoz egy új ablakot, ahol beállíthatjuk a különféle panoráma módozatokat. Kipróbálhatunk egyet, mást, én azt mondom, az Auto mód tökéletes szolgálatot tesz. A Browse gombra nyomva tallózzuk ki a mappát, ahova a képeket tettük. Nyomjunk CTRL+A-t, mellyel kijelöljük az összes képet, és ezután jöhet az OK.

Menet közben nem is olyan sokmindent fogunk látni, mondjuk az állapotsoron megjelennek az aktuális műveletek ? ez persze lassabb gépeknél lehet, hogy máshogy alakul majd. Az illesztés során a szükséges torzításokat is elvégzi a szoftver - nem kell aggódni, nem lesz csúnya a hatás, épp annyira, amennyire kell. Nyilván a torzításoknak köszönhetően az összeállított panoráma kép széle kissé recés lett. Ezt könnyedén levághatjuk. Előszöris a CTRL+R gombbal hozzuk elő a vonalzót, majd vizszintes vagy a függőleges mérőről jelöljük be a felhasználható részeket. Ezután jöhet a C gomb, mely aktiválja a Crop Toolt. Jelöljük ki a megmaradt hasznos részt, kattintsunk rá kétszer, és már készen is vagyunk.

A Photoshop segítségével videoklipeket és képsorozatfájlokat szerkeszthet képkockánként. A mozgóképet a Photoshop bármely eszközével szerkesztheti, illetve festhet rá, továbbá szűrőket, maszkokat, transzformációkat, rétegstílusokat és keverési módokat is alkalmazhat. Amikor egy videofájlt vagy képsorozatot megnyit a Photoshop alkalmazásban, a képkockák egy videorétegre kerülnek. A Rétegek panelen egy filmszalag ikon jelzi a videoréteget.

A videorétegek lehetővé teszik az egyes képkockákon való festést és klónozást az ecset és a bélyegző eszközök használatával. A szokásos rétegekhez hasonlóan kijelöléssel vagy maszkok alkalmazásával a módosításokat bizonyos területekre korlátozhatja. A videorétegeken a normál rétegekhez hasonlóan módosíthatja a keverési módot, a fedettséget, a pozíciót és a rétegstílusokat. A Rétegek panelen a videorétegek csoportosítására is van lehetőség. Ha a képkockákat külön rétegen szeretné módosítani, létrehozhat egy üres videoréteget. A videoréteg olyan kapcsolatban áll az eredeti fájllal, hogy a rajta végzett módosítások az eredeti video- vagy képsorozatfájlt nem érintik. Az eredeti fájllal való kapcsolat megőrzése érdekében ügyeljen arra, hogy a fájl maradjon a PSD-fájllal azonos helyen.

Támogatott videó és képfájlformátumok

• Videó formátumok: MPEG-1 (.mpg vagy .mpeg), MPEG‑4 (.mp4 vagy .m4v), MOV, AVI. Az MPEG-2 formátum csak akkor támogatott, ha egy MPEG-2 kódoló a számítógépre van telepítve.
• Kép formátumok: BMP, DICOM, JPEG, OpenEXR, PNG, PSD, Targa, TIFF. A Cineon és a JPEG 2000 formátum csak akkor támogatott, ha a megfelelő bővítmény a számítógépre van telepítve.

Az animáció készítésének alapjai

Az animáció képek vagy képkockák időben megjelenített sorozata. A Photoshop korábbi verzióinak normál kiadásában az Animáció panel (Ablak > Animáció) képkocka üzemmódban nyílik meg, az animáció egyes képkockái pedig bélyegképként jelennek meg. Az Animáció panel menüje további parancsokat kínál a képkockák és az idővonal szerkesztéséhez, illetve a panel megjelenítésének testreszabásához.

Az Animáció panel képkocka és idővonal üzemmódban egyaránt használható. Az idővonal üzemmód megjeleníti a képkockák időtartamát és a dokumentumrétegek animációs tulajdonságait. A panel alján lévő eszközökkel navigálhat a képkockák között, nagyíthatja és kicsinyítheti az időmegjelenítést, ki- és bekapcsolhatja a pauszpapír üzemmódot, kulcsképeket törölhet és megtekintheti a videó előnézetét.

Idővonal üzemmódban dolgozva megadhatja a videó vagy animáció időtartamát és képsebességét. Az időtartam az elsőként megadott képkockától az utolsóig tartó videoklip teljes hosszát jelenti. A képsebességet (képkocka/s) általában a kimenet típusa határozza meg: az NTSC formátumú videofilmek képsebessége 29,97 képkocka/s; a PAL formátumú videofilmek képsebessége 25 képkocka/s; a mozifilm képsebessége 24 képkocka/s. A műsorszóró rendszertől függően a DVD-filmek képsebessége megegyezhet az NTSC vagy a PAL formátumú videofilmek sebességével, illetve a 23,976 képkocka/s sebességgel. A CD-ROM-ra vagy a webre szánt videofilmek sebessége általában 10-15 képkocka/s.

Új dokumentum létrehozásakor az idővonal alapértelmezett tartama 10 másodperc. A képsebesség a kiválasztott dokumentumkészlettől függ. Nem videó készletek esetén (pl. a Nemzetközi papírtípusnál) az alapértelmezett sebesség 30 képkocka/s.

Timelapse videó készítése

Mi a timelapse? A timelapse angol szó, „időmúlást” jelent. A gyakorlatban gyorsított idejű videókat értünk rajta. Bármi lehet timelapse, ami a valóságot felgyorsítva tárja elénk. Amikor egy hagyományos filmet vesznek fel, akkor a felvételkor egy másodperc alatt 25 darab képkockát, fotót készítenek. Majd, amikor levetítik a moziban vagy a youtube-on, szintén 25 képkocka/másodperc sebességgel játsszák le. Azaz, ugyanazzal a sebességgel látjuk a filmet, ahogy felvették. A timelapse videó a fentiektől abban különbözik, hogy a felvételkor másodpercenként csak 1 darab képkockát készítettek, de a filmet ugyanúgy 25 képkocka/másodperc sebességgel vetítik le. Ez esetben a videóban egy másodperc alatt lejátszódó 25 képkocka a valóságban 25 x 1 másodperc, azaz 25 másodpercig tartott. Azaz ekkor a timelapse videó 25-szörösen felgyorsítva mutatja meg a valóságot.

Kicsit bonyolítja a dolgot, hogy a videókból sokféle szabvány létezik: van amelyik 23.976 (NTSC), vagy 25 (PAL), vagy 30 vagy 60 kockát játszik le másodpercenként. Ezt a számot (kockák száma/másodperc) hívják FPS-nek, ami a frame per second rövidítése. A mozifilmeket 24 vagy 25 fps-sel játsszák le, és én is mindig ezt használom a videóimban (általában 24-t).

Alapvető felszerelés timelapse készítéshez:

1. Fényképezőgép (vagy videókamera)
2. Állvány
3. Távkioldó (intervalométeres)

Bármilyen fényképezőgép megteszi, amivel valamilyen módon lehet programozottan fotózni. Szerencsére szinte minden digitális fényképezőgép megfelel a célnak.

Timelapse videót azonban nem csak egyedi fotókból lehet készíteni, hanem úgy is, ha videóval veszek fel valamit, és azt gyorsítom a megfelelő mértékben. Ha egy videót gyorsítok fel timelapseként, akkor azt jelenti, hogy a felvett sokezer képkockának a nagy részét kidobom. A videók képmérete általában 1920 x 1080 pixel, míg ma már egy átlagos tükörreflexes gép is legalább kétszer ekkora méretű fotót készít. Emiatt én a fényképezőgép mellett teszem le a voksom, ha timelapse készítésről van szó. És mindegyik profi timelapse fotós is. Egyetlen eset van, amikor jól jön a videózás: ha 25-szörösnél kisebb gyorsítást akarok elérni.

Az állvány a legfontosabb fotós kiegészítő, és a timelapse fotózásban ez különösen így van. Én Giottos állványt és egy alapszintű Manfrotto gömbfejet használok. A szél ellen pedig ráakasztom a fotóstáskámat, úgy, hogy az alja éppen hogy leérjen. Így majdnem a teljes súlyával stabilizálja az állványt, viszont a szél nem tudja lengetni.

A távkioldó egy olyan kiegészítő, amellyel régen a gyártók jól megszedték magukat. Például a Canon a tükörreflexes gépeihez direkt kétfélét gyártott (egyet a profi, egyet az amatőr vázakhoz), amit igen súlyos pénzen mértek. DE nehogy tőlük vegyél!!! Ugyanis a kinai gyártóknak hála, ma már hatalmas a választék ezekből a ketyerékből. Olyat kell választani, ami nem egyszerű távkioldó, hanem intervalométeres (időzítős) távkioldó. Én a gyakorlatban csak az „Intvl” azaz intervallum funkciót használom, a többire nullát írok be, a „N”-t pedig végtelenre állítom.

Fényképezési beállítások timelapse videókhoz

Mielőtt bárhová leteszem a gépet, ez a legfontosabb kérdés, amit próbálok megválaszolni magamnak: manuális vagy valamilyen programautomatika módban (pl. Av) fotózzak? A mai digitális fényképezőgépek már mind 12 megapixel feletti felbontásban tudnak fotózni. Szerencsére azonban a jó minőségű videót még mindig a FULL-HD felbontás jelenti, ami csak 2 megapixelnek felel meg (1920 x 1080 px). Ez azt jelenti, hogy a timelapsehez felhasznált fotót le kell kicsinyíteni ahhoz, hogy beférjen a FULL-HD képbe. Vagy ha máshogy nézem, a timelapse videó bele tud „zoomolni” a fotóba, azaz a fotónak csak egy kis részletét mutathatom meg. Ha egy 3:2-s oldalarányú fényképet veszek alapul, akkor abból egy 16:9-s kép csak egy szeletet vág ki.

Alapesetben RAW formátumot állítok be, nagyon kivételes alkalmakkor JPG-t. Ennek oka, hogy a RAW formátum dinamikai tartománya sokkal nagyobb, valamint utólagosan is lehet állítani a fehéregyensúlyt. Amennyiben RAW-t használok, a fehéregyensúlyt nem kell a vázon beállítanom: mindig Auto-n hagyom. Ezen felül, ha képstabilizátoros az objektív (vagy esetleg a vázban a szenzor), akkor a fotózás megkezdése előtt célszerű ezt a funkciót kikapcsolni.

Intervallum és expozíció timelapse fotózásban

Az intervallumnak nevezik a két expozíció között eltelt időt, azaz a gyakorlatra lefordítva: hány másodpercenként exponáljon a gép? Ezen múlik, hogy milyen gyors vagy lassú lesz maga a timelapse videó. Ezen múlik, hogy hány órát kell ott lenni a gép mellett a hideg éjszakában. Ugyanis ha pl. 10mp timelapse az 250 képkocka. 250 képkocka 30 másodperces expókkal az bizony 2 óra 5 perc!

Az intervallum idő kiválasztása teljesen gyakorlati alapon megy. Azaz felhős téma esetén beállítok mondjuk 3 másodpercet, és megnézek két egymást követő képkockát a gép LCD-jén. Ha egy mozgásban lévő városról van szó, ott természetesen lesz szembetűnő különbség két kocka között. Ez esetben az a fontos, hogy a mozgás üteme ne legyen gyors, és hogy a mozgás átfolyjon egyik kockáról a másikba. Én a szépen folyó, inkább „lassú” timelapseket szeretem.

Ha pl. felére lassítok egy videót, az azt jelenti, hogy a meglévő képkockák közé digitálisan kell betennem olyan kockákat, ami a kettő közé beillik. Az a tapasztalatom, hogy felére-negyedére még szépen lehet lassítani bármit, de jobban már csak olyat, ahol nincsenek nagy ugrások (tehát ami eleve egy szépen folyó felvétel).

Leggyakoribb téma természetesen a felhők, és az árnyékok vonulása. A felhők nekem már túl gyorsan mennek, nem folynak annyira szépen. Viszont a földön futó árnyékok mozgása nagyon finom, és megfelelő sebességű.

Ha pl. a villódzás az, ami kb fél évre megakasztotta a timelapse fotózásomat 2010 tájékán. Látszik, hogy bár a kép egyre sötétedik, villódzik: egyik kocka kicsit fényesebb, mint a másik. Rengeteget bújtam a netet a megoldást keresve. Először azt sem tudtam, angolul mi ennek a neve, végül megtudtam: flickering. Ez elég logikus: ha a vázra bízom, hogy döntse el a megfelelő expozíciót, nyilván egyszer nagyon picit alá, máskor picit fölé fog exponálni. Különösen igaz ez akkor, ha a témán hirtelen változnak a fények (pl. naplemente).

Manuális módba (M) állítom a vázat, és megkeresem azt a leghosszabb expozíciós időt, ahol a csillagok még nem mozdulnak be (vagy csak éppenhogy). A záridő 1/800 sec-re volt állítva. A tükörreflexes gépeknél az exponálás úgy zajlik, hogy először a tükör felcsap, majd nyit a redőnyzár, aztán csukódik a redőnyzár és visszacsap a tükör. Kb. a vakuszinkron idejével megegyező, azaz 1/160 sec-nél hosszabb záridőknél a redőnyzár a teljes kockát hagyja exponálni a megadott időig. Viszont ennél rövidebb záridőket már úgy ér el, hogy csak résnyire nyitja magát, és ezt a rést futtatja fentről lefelé végig a szenzor előtt. Ez a kis rés, ami végigfut a szenzor előtt, nem tudja teljesen pontosan megismételni önmagát kockáról kockára, nagyon kicsi különbségek előfordulhatnak.

A villódzást még a fényképezőgép zárszerkezete is okozhat: a vakuszinkron időnél, kb. a vakuszinkron idejével megegyező, azaz 1/160 sec-nél hosszabb záridőknél a redőnyzár a teljes kockát hagyja exponálni a megadott időig. Viszont ennél rövidebb záridőket már úgy ér el, hogy csak résnyire nyitja magát, és ezt a rést futtatja fentről lefelé végig a szenzor előtt. Ez a kis rés, ami végigfut a szenzor előtt, nem tudja teljesen pontosan megismételni önmagát kockáról kockára, nagyon kicsi különbségek előfordulhatnak.

Utómunka és videószerkesztés

Megvan a fotózás, a folyamat következő fele az utómunka. Mivel az esetek 95%-ban RAW-ban fotózok, a nyers formátumú képeket először fel kell dolgoznom és JPG formátumúvá kell alakítanom. Számomra erre a célra legjobban az Adobe Lightroom szoftver vált be. De jó lehet még bármilyen más minőségi RAW-konverter program is.

A Lightroom egy ún. nem-destruktív képszerkesztő, ami azt jelenti, hogy az eredeti fileokhoz nem nyúl hozzá, hanem egy katalógusban csak meghivatkozza a file-t. Az importálás során megmondom, hogy mely könyvtárban lévő mely nyers képemet akarom a katalógusba betenni. Ezen felül, már itt érdemes a Develop Settings fülön olyan beállításokat érvényesíteni, amiről tudom, hogy mindegyik képre egyformán kell. Itt fontos, hogy mindegyik kép, melyet a kollekcióba akarok tenni, ki legyen jelölve.

A fotók közül az egyiket kiválasztom, és a Develop panelben (D billentyű) megszerkesztem. Itt gyakran problémát jelent, hogy melyik fotót választom ki, különösen akkor, ha közben változnak a fényviszonyok. Visszatérek a Library fülre (G billentyű), majd kijelölöm az összes képet (Ctrl-A). Ekkor a „Sync Settings” paranccsal el tudom azt érni, hogy a szerkesztés összes paraméterét áthúzza a többi képre. Sőt, azt is kiválaszthatom, hogy mely paramétereket szinkronizálja, és melyeket nem. Ha ez sikerült, akkor minden képnek majdnem egyformának kell lennie.

A VirtualDub egy szuper jó, egyszerű és ingyenes programcsomag videók szerkesztésére. File - Open video file, majd a név szerint legelső képre kell rá...

Diavetítések és prezentációk készítése

A diavetítés egymást követő diák sorozata, amely egy-egy dia megjelenítésével segíti a készítőt az információk megosztásában, egy történet elmesélésében vagy valamilyen tartalom bemutatásában. A diavetítésekben gyakran használunk szöveget, grafikákat és egyéb médiát.

Mire használjuk a diavetítéseket?

• Értekezletek és bemutatók: A diavetítéseket leggyakrabbiz üzleti megbeszélések, konferenciák és oktatási célú professzionális bemutatók készítésére használják.
• Vizuális történetmondás: Mivel a diavetítések egymás után sorakoztatnak fel érdekes képi anyagokat, szöveget és más multimédiát, kiválóan alkalmasak egy lenyűgöző történet elmesélésére.
• Tartalomkészítés: A diavetítések sokoldalú és hatékony módot biztosítanak az információk rendszerezésére, a vizuális vonzerő növelésére és a különböző kontextusokban történő hatékony kommunikációra.
• Fénykép- és videómegosztás: A diavetítés-készítőket gyakran használják fotó- és videóbemutatók készítéséhez.
• Képzés és oktatóanyagok: A diavetítések vizuális és szöveges eszközökkel segítenek az összetett információkat könnyen emészthető darabokra bontani.
• Együttműködésen alapuló projektek: Csapatok diavetítés-készítő programok segítségével közös bemutatókat vagy jelentéseket készíthetnek.

Egy jó diavetítés elkészítése a PowerPointban:

1. Tervezze meg, hogy mit szeretne beépíteni a diavetítésbe.
2. Nyissa meg a diavetítés-készítőt.
3. Válassza ki a kívánt témát.
4. Adjon hozzá médiát.
5. Adjon hozzá szöveget, zenét és áttűnéseket.
6. Rögzítse, mentse és ossza meg prezentációját.

Ha zenét szeretne hozzáadni egy diavetítéshez, először győződjön meg arról, hogy olyan diavetítés-készítő programot használ, amely kompatibilis a zenei tartalmakkal. A PowerPointban kövesse az alábbi lépéseket: Nyissa meg a PowerPoint prezentációt, és válassza ki azt a diát, amelyhez zenét szeretne hozzáadni. Kattintson a szalagmenüben a Beszúrás fülre. Kattintson a Hang gombra, és válassza a Saját számítógépen lévő hang opciót. Keresse meg a számítógépén azt a mappát, ahol a hangfájl található, majd válassza ki. Kattintson a Beszúrás gombra.

A PowerPoint kompatibilis a következő fájlformátumokkal: JPEG, PNG, TIFF, GIF, PDF, MP3, WAV, MIDI, MPEG-4 videók és Windows Media videók.

A PowerPoint diavetítés megosztásához kövesse az alábbi lépéseket: Nyissa meg a prezentációját, és kattintson a képernyő jobb felső sarkában a Megosztás gombra. Ha a prezentációja még nincs elmentve a OneDrive-on, válassza ki, hogy hová szeretné a prezentációját a felhőbe menteni. Válasszon egy jogosultsági szintet, például Bárki, aki linkkel rendelkezik, vagy esetleg csak a cégén belüli személyek. Azt is szabályozhatja, hogy az emberek szerkeszthetik is vagy csak megtekinthetik a dokumentumot. Válassza az Alkalmazás lehetőséget. Adja meg a neveket és egy üzenetet. Válassza a Küldés lehetőséget.

tags: #photoshoppal #slideshow #keszitese