A fotográfia világa rendkívül befolyásos, és nagyban meghatározza a világról alkotott képünket. Amikor egy fotográfia mellett látjuk a leghíresebb fotóügynökség nevét, az egyfajta garanciát jelent a minőségre és a szakértelemre. A Magnum, mint a képek világának vezető szaktekintélye, jelentős szerepet játszik ebben.
A nemzetközi fotográfia sokszínűségét jól példázza az 1879-ben született amerikai fotográfus, Weaver Miles F. alkotása. Talán leghíresebb műve egy kaliforniai szépségversenyen készült panorámafotó, amely az Amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében található.
A fotográfia művészete és a technológia fejlődése szorosan összefonódik. A Lumière fivérek, a film úttörői mellett, a fotográfia iránt is érdeklődtek. Miután sikereket értek el a filmmel, 1903-ban beszálltak a színes film megalkotásáért folyó versenybe, és 1904. május 30-án szabadalmaztatták a világ első színes filmes eljárását.
A digitális korban a fotószerkesztő programok, mint a Photoshop, forradalmasították a képalkotást. Esther Honig amerikai újságírónő és közösségi média-szakértő szerint azonban a Photoshop uralta világban mára szinte teljesen eltűnt a természetesség a portrékból. Hozzátette, hogy az utómunkákat földrajzi és kulturális tényezők is nagyban befolyásolják.
A Magnum fotóügynökség számos tehetséges fotóst karolt fel és segített pályájukon. Jonas Bendiksen már 19 évesen gyakornokként dolgozott a Magnum londoni irodájában. Később Oroszországba utazott, ahol szerelembe esett az országgal, és hosszú éveket töltött ott. 2006-ban jelent meg első jelentős fotóalbuma.
A Capa Központban 2014-ben megrendezett, a Magnum fotóügynökség anyagából összeállított "Kontaktok" című kiállításon is látható volt Jonas Bendiksen fotója, valamint az általa elfényképezett filmtekercsének további képkockái. Ez a kiállítás betekintést nyújtott a fotográfusok munkamódszereibe és a képek születésének folyamatába.
A Magnum által odaítélt Inge Morath-díj a nők fotóriportjának elismerését szolgálja. A világhírű Magnum Photos ügynökség által odaítélt díjjal kilenc fotográfusnőt tüntettek ki, köztük Ami Vitalét, Claire Martint, Claudia Guadarramát, Emily Schiffert, Jessica Dimmockot, Kathryn Cookot, Lurdes R. Basolít és Mimi Chakarovát.
A fotográfia nem csupán dokumentálja a valóságot, hanem művészeti kifejezési forma is. A Mai Manó Ház blogján bemutatott sorozat is ezt támasztja alá. A Marilyn Monroe-ról készült utolsó aktfelvételek, amelyeket Bert Stern készített a Vogue számára a Los Angeles-i Bel Air Hotelben, több mint 2500 képkockából válogatva, a fotóművészet ikonikus darabjai.
A fotográfia és a tudomány kapcsolata is szoros. 2009-ben, a Csillagászat Nemzetközi Évében a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, a Magyar Csillagászati Egyesület és az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium együttműködésével csatlakozott a rendezvénysorozathoz. Ez az együttműködés a fotográfia és az asztronómia közötti kapcsolatot emelte ki.
Henri Cartier-Bresson, a Magnum egyik alapítójaként ismert, de ritkán gondolnak rá fotóriporterként. Pedig éppen barátja és alapítótársa, Robert Capa javaslatára hagyott fel az olyan jellegű munkákkal, amelyek nem fejezték ki művészi elhivatottságát, és a fotóriporteri hivatásra koncentrált.
A fotográfia sokszínűségét és fejlődését jól mutatja be a fotó-kalendáriumok szerepe is. Például egy 1934-es kalendárium június 21-i bejegyzése egy fotót tartalmaz két kisgyermekről, akik esernyővel védekeznek az esőtől, emlékeztetve minket a mindennapi élet pillanatainak megörökítésére.
A divatfotózás is jelentős területe a fotográfiának. 1987 tavaszán Szicíliában, Bagheriában két kevésbé ismert divattervező, Domenico Dolce és Stefano Gabbana kérte fel a fotóst egy divatkatalógusukhoz készítendő felvételekre. Ez az együttműködés fontos lépés volt mind a fotós, mind a divatház karrierjében.
A Mai Manó Házban megrendezett Múzeumok Éjszakája programok és kiállítások is a fotográfia iránti érdeklődést hivatottak felkelteni. A blogon bemutatott különleges bejegyzések pedig még inkább elmélyítik a látogatók tudását a fotóművészet különböző aspektusairól.