A diákok többsége ma úgy kerül ki a középiskolából, hogy ott a kézírás használatát sajátította el, s a kézírás volt a preferált írási forma. A felsőfokú oktatásban egy olyan környezetbe kerülnek, ahol a kézírást legfeljebb az órai jegyzetelésre korlátozzák; szerkesztett szövegeiket azonban már géppel kell írniuk. A számítógépes gépírás alapvetően másféle eszköztárral dolgozik, mint a kézírás vagy akár a hagyományos gépírás.
Ez az írás jóval sokszínűbb belső lehetőségeket rejt magában, melyeket ugyanúgy meg kell tanulni alkalmazni, akárcsak az egyes betűket kézzel megformálni. Minden bölcsész számára alapvető, hogy tudja a számítógépet írásra használni; s ha már megtanultak nyomtatott betűkkel írni, a nyomtatott szövegek helyes és kritikus olvasására is alkalmassá válhatnak.
A kurzus elvégzése után a diák képes lesz tetszés szerinti szöveget (de legalábbis saját dolgozatait) korrekten és olvasásra alkalmasan elkészíteni, alapszinten felismerni a különféle tipográfiai stílusokat; megfelelően alkalmazni a tipográfia eszközeit az adott kiadvány kívánalmainak megfelelően, és képes lesz elvégezni az általa elkészített dokumentum nyomdai előkészítését.
A tananyag csak érintőlegesen említi a nyomtatott és elektronikus kiadványszerkesztés (tördelés, könyvtervezés, laptervezés) kérdéseit, ami egy másik tananyag témája.
A tipográfia, mint művészet és tudomány
Fekete jelek a fehér papíron. A jelek a hangokat kódolják, a hangok a gondolatot. A papírra nyomtatott egyenbetűk érzelemmentesek, nincs mögöttük tartalom - hihetnénk. Ellenben az emberi hang, folytathatnánk a gondolatot, nem jelenhet meg érzelem nélkül - adott esetben pedig épp érzelemmentessége közvetít mögöttes, meta-tartalmat. A hang lehet férfi, női, gyerek, mélyen búgó, feszülten éles, leverten tompa, kérdő vagy parancsoló. Az írott szöveg hogyan adhatja vissza a beszédnek ezt a sokszínűségét? Erre szolgálnak egyrészt az írásjelek, ha jól használjuk őket, s újabban a szmájlik sokasága (mely épp a tipográfiától megfosztott kijelzőkön terjedt el).
A hangsúlyt adják vissza a különféle tipográfiai megoldások (kiemelések), és a mögöttes tartalmat erősítheti a megfelelően megválasztott betűtípus és szövegelrendezés (tördelés) - mely nem ugyanaz, mint a beszéd, másféleképp közvetít mögöttes tartalmat, de mégiscsak jelentéssel bír. Egy nyomtatott betű tehát többet mond, mint a hang, melyet jelezni hivatott.
A tipográfia szöveget és grafikai elemeket tartalmazó művek vizuális megformálásával foglalkozó mesterség; ill. alkalmazott grafikai művészet. Elsődleges (gyakorlati) célja az adott tartalom befogadó számára észrevétlenül dekódolható, strukturált megjelenítése; másodlagos (iparművészi) célja a szöveget tartalmazó, annak alá- vagy mellérendelt tipográfiai mű vizuális arculatának kialakítása.
„Az irodalomnak általában nincs […] olyan igénye, hogy tartalmát a könyvművészet formái fejezzék ki. Az író a nyelv eszközével fejezi ki a tartalmat, ezt szövegben rögzíti és a tipográfus a szöveget önti formába. A tipográfia […] nincs közvetlen kapcsolatban az eszmei tartalommal. […] A nyelv […] a tartalom kifejezője, formahordozója” - írja a Nyomdaipari enciklopédia, megfogalmazva a nyomdászok számára a tipográfia lehetőségeinek korlátait. Azt, hogy a tipográfiai mű ne lenne közvetlen kapcsolatban az eszmei tartalommal, a következőkben részben cáfolni fogom; ugyanakkor tény, hogy ez a kapcsolat korlátozott. A tipográfia alapvetően a befogadóval kerül kapcsolatba; s minthogy a befogadó ezen keresztül kerül kapcsolatba a szöveggel, így a tipográfiai és fogalmi mű alkalmilag összekapcsolódik. Az alkalmazott tipográfiai mű önmagában (tipográfiai rétegében) nem fejez ki önálló gondolatokat, de az autonóm tipográfiai mű erre is lehetőséget ad. A tipográfus tehát a fogalmi üzenetet önti vizuális formába.
Egyik rétege a fogalmi kód dekódolásával egyidejűleg (lineárisan) érzékelhető (karakterek; szedés), másik rétege puszta szemlélés által (térben, részleteiben egyidejűleg) (kompozíció; oldalkép). A kompozíciót általában a fogalmi mű érzékelése előtt tapasztaljuk meg; a kettő befogadása tehát időben is elkülönül. A tipográfiai mű alapeleme az akusztikus kódon keresztül a fogalmi réteget kódoló betű. További célja a szöveg strukturálása. Más funkciója mindezen kódokat betűformai változtatásokkal (betűváltozatok következetes használatával) módosítani, ezáltal pluszjelentést adni hozzá. Az akusztikus, a fogalmi, és a kompozíciós szerkezetet egyidejűleg nem képes a befogadó megtapasztalni. Az olvasó-néző időben zajló dekódolási folyamattal képes jelenidejű pszichoakusztikus-fogalmi-vizuális élményei ill. azt követően emlékei által a tipográfiai és a fogalmi művet külön-külön és egységében szintetizálni. Így a megtapasztalás révén részesévé válva a két egybefonódó műre - a fogalmi és tipográfiai műre, együtt: a könyvre - szövege és tipográfiája által is emlékezhet. (A továbbiakban tipográfiai műként hivatkozom bármilyen kiadvány tipográfiájára, fogalmi műként szöveges [eszmei] tartalmára.)
Ahogy a fogalmi mű, úgy a tipográfiai is bevonja a befogadót a maga világába, egyben minden olvasási folyamatban és visszaemlékezéskor a befogadó aktuális valóságához alkalmazkodik, igazodik, aktuálisan rendelkezésre álló ismeretei és érzései szerint átértékelődik. Olvasáskor bármikor fókuszpontot válthatunk a fogalmi mű lineáris olvasása és a tipográfiai mű térbeli-formai észlelése között, mint egy Rubin-váza (kehely/arc) optikai illúziónál; egyszerre csak az egyik érzékelhető, de a lap mindkettőt egyszerre tartalmazza. A tipográfia nem egyszerűen semleges közvetítő technika, médium, hanem maga is (meta)kommunikál az olvasóval, miközben a fogalmi művet közvetíti. A szövegértelmezést a kompozíció, a betűk képe és elrendezése is befolyásolhatja. A tipográfia felfogható az íráskép retorikájaként.
Hagyományosan a tipográfia iparművészet. A tipográfus-grafikus megjelenhet egy fogalmi mű rendezői szerepében is, amikor az oldalelrendezés, a tipográfiai és grafikai elemek segítségével új, csak képileg-tipográfiailag megjelenő, de az eredeti művet (akár át-) értelmező, a művet hangsúlyozó tartalmat ad hozzá - betűk hozzáadása vagy elvétele - nélkül a műhöz. Itt a tipográfus a szövegszerzővel egyenértékű alkotó.
A tipográfia megjelenési felülete a tipográfiai tér. Bármely mű egy fogalmi térben játszódik; és ha szövegként jelenik meg, akkor egy különálló, önálló tipográfiai térben is létezik. A tipográfiai tér lehet azonos a valós térrel (pl. egy város), lehet egy valós térből kiszakított sík (pl. egyoldalas dokumentum), vagy sokdimenziós (soklapú) sík (könyv); lehet statikus (könyv) vagy dinamikus virtuális tér (képernyő). A tipográfiai tér áttekinthető lehet egyidejűleg (plakát) vagy csak részleteiben (görgethető képernyő, több oldalas dokumentum) vagy részleteiben és egyidejűleg is, de külön jelentéssel (Prezi).
A betűk önmagukra pl. egy nyomdaipari múzeumban vagy egy írástankönyvben utalnak. Máshol mindig jelként használtak, azaz valami mást jelentenek, mint amik - hangot, fogalmat. A tipográfia képe, kódja idegen a természettől; emberi konstrukció; mégis a verbalitáson keresztül gondolati, fogalmi síkot kódol, így maga is e természet részévé válik; azonosul vele, lehetővé teszi, hogy a fogalmi réteget megismerhessük. Egyes írások, pl. feliratok önmagukban performatív funkciójúak. Az olvasás folyamatában a papírlap vagy képernyő kerete eltávolítja a befogadót a valós tértől és valós időtől, lehatárolva a betűk kódolta gondolati réteg világát.
A tipográfia eszköztára
A tipográfia a következő mesterségek, művészetek, közreműködők munkáit használja fel:
- betűtervező(k), grafikusok: betűtípusok, körzetek (ékítmények).
- írók és szerkesztők: szöveg és peritextus
- fotográfusok, grafikusok: képek, illusztrációk, infografikák
- grafikusok: díszítő elemek, körzetek, díszléniák, szimbólumok
- képszerkesztő: képek kiválasztása, képkivágása, méretezése
- tipográfusok (tervezőszerkesztő; műszaki szerkesztő; művészeti vezető, vezető tördelő stb.): arculattervezés (általános oldaltervezés)
- tördelőszerkesztők, műszaki szerkesztők: oldaltervezés (a konkrét tartalomhoz)
- tördelők: a már megtervezett oldal gyakorlati feltöltése tartalommal
- nyomdászok vagy site builderek és szoftverek: a kész oldal publikálása
Széles értelemben a tipográfia tárgykörébe tartozik a betűtervezés, szabványos vagy művészi kézírás (szépírás, kalligráfia, graffiti), betűvésés és -festés, reklámgrafika, védjegyek tervezése, szimbólumok, piktogramok tervezése, képernyőszövegek kialakítása, képversek és más vizuális költészeti művek alkotása is. Maga az egyéni kézírás nem tartozik a tipográfia tárgykörébe (az a grafológia tárgya lehet), de a kézírásos szöveg elrendezése és továbbformázása már igen; s a kézírásos betűformák is megjelenhetnek tipográfiai betűtípusként.
A tipográfiai mű: az arculat
Bár csak a Gutenberg-nyomda felállításától kezdve beszélünk technikai értelemben tipográfiáról (azaz a nyomtatásról, ahogy egyes nyelvek a tipográfia szót ma is használják: „nyomda”); ám ugyanezek a (mai szóval: tipográfiai) szabályok határozták meg a 15. századi, fadúcról sokszorosított szöveges-képes kiadványok (pl. Biblia Pauperumok) egységes és megkülönböztethető stílusú vizuális megjelenését, arculatát; vagy a kézzel (de könyvírással) írt kódexek, könyvtekercsek, vagy az asszír és egyiptomi falfeliratok elrendezését, oldal- (vagy fal-)képét is. A nyomtatás megjelenésekor a nyomtatott könyv a (gót ill. humanista reneszánsz) kódexek arculati tradícióit folytatja, másolja (és az ekkor kézzel készített kódexek viszontmásolják a korai könyvek szépségét).
A tipográfia ma sem kötődik a nyomtatott papírhoz; szabályszerűségei az adott felület jellegzetességeinek megfelelően módosulva a képernyőn megjelenő szövegekre is érvényesek, először némafilmen, majd televíziók, számítógépek, végül a mobil készülékek képernyőjének sajátosságaihoz igazodva. Bizonyos tulajdonságok (hasáb, lénia, illusztrálás) függetlenek az írásfelülettől.
A tipográfiai mű tekintetében, melynek alapja a betű és az arculat, az oldaltervezés, Gutenberg alig hozott újat, mert épphogy a korábbi arculat (és betűtípus) reprodukálására törekedett (újítása a technológián túl inkább mikrotipográfiában volt, pl. a sorkizárás kialakításának finom részleteiben). A tipográfiai arculatban nagyobb újítást hozott a 15. század végi velencei nyomdászok, pl. Aldus Manutius munkássága, aki a díszített kódexoldalak helyett a díszítetlent tette meg a könyvarculat alapjának.
A tipográfia szintjei
A munkafolyamat felől közelítve a tipográfiai mű három rétegűként kezelhető:
- a betűtervező az egyedi betűk művészi megalkotásáért felel.
- A szedő a lineáris szöveg helyes, szabványok szerinti kialakításával törődik, a betűk mint nyersanyagok felhasználásával.
- Az oldaltervező (arculattervező) már a kiszedett szöveget használja nyersanyagként és nem törődik annak részleteivel; csak az oldalkép megkomponálásával (ill. annak „algoritmusának” megalkotásával).
Ez adja a tipográfia kettős, alkalmazott művészeti jellegét: miközben a szövegnek meg kell felelnie a nyelv és helyesírás elvárásainak, a szövegtömbök, térközök, képek, körzetek kompozíciója művészi alkotást feltételez.
Nyelvi (szerzői) meghatározottságú elemek
A számítógépes szedés (mikrotipográfia; beírás) csak magának a lineáris szövegnek a létrehozásával foglalkozik (szöveg [mű és peritextus], írásjelek [központozás], valamint a sortörések, új bekezdés, kiemelések (pl. kurziválás) tényének jelölése; illetve a szöveghez járuló hivatkozások, jegyzetek, utalások, szövegátvételek, idézetek csatolásának jelzése. A szöveg térbeli elhelyez(ked)ése és betűstílusának meghatározása nem tartozik tárgyába. A szerzői utasításokat a szedő (beíró) hajtja végre. A mikrotipográfiát írott szabályok (helyesírás) vezérlik, melyeket ritkán (és lehetőleg tudatosan) a szöveg szerzője vagy szerkesztője fölülírhat. A csak mikrotipográfiai megformálású folyószöveg „átnézeti” képét alapvetően meghatározza a nyelv és annak szabályrendszere (hangok gyakorisága, helyesírás, nyelvtan (pl. agglutináló), írásjelhasználat). Végterméke a kész, kiszedett szöveg. A tipográfus a kiszedett szöveget készen kapja; annak módosításában tipográfusként nincs önálló döntési lehetősége. Fordítás esetén sajátosságai öröklődnek vagy adaptálandók. A számítógépes, végtelen szedéssel keletkezett szöveg még nem tartalmaz glifeket (az ólomszedés igen).
Vizuális-térbeli (tipográfusi) meghatározottságú elemek
Arculattervezés: az arculat (stílus) a betűtípusban, az objektumok tipográfiai térbeli elrendezésében, grafikai elemek kezelésében, díszítésekben jelenik meg. Az arculattervező kiválasztja a betűtervezők munkáiból a kornak és célnak megfelelőket. Az arculati terv nem konkrét szövegeket tartalmaz, hanem a megjelenő mű idealizált szerkezetét és konkrét stiláris elemeit: metakiadvány (makett). Végterméke egy arculati leírás (composition rules): a szövegtípus-stílusoknak és az objektumok elrendezési elveinek meghatározása, ami tartalmazhat oldalmintákat (sablonokat) is. Az arculattervezés során részben szedési-strukturáló („tipo-grammatikai”) feladatot kell teljesíteni, mely a szöveg akadálymentes befogadásában játszik fontos szerepet (elsősorban a folyószöveg formázásánál); részben viszont stilárist („tipo-retorikait”), mely már művészi szempontokat is figyelembe vesz, és a mű vizuális stílusát határozza meg. Az arculattervezés feladata az alábbi szempontok meghatározása, stílusuk kiválas...
A CorelDRAW és a tipográfia
A CorelDRAW egy sokoldalú grafikai szoftver, amely kiválóan alkalmas tipográfiai feladatok elvégzésére is. Lehetőséget nyújt a szövegek precíz elhelyezésére, formázására és vizuális elemekkel való kombinálására.
A szoftver használatával a diákok képesek lehetnek a következőkre:
- Magyar idézőjelek használata bármilyen programban.
- Magyar gondolatjel használata bármilyen programban.
- A szakterületüknek megfelelő bibliográfiai hivatkozás előállítása bármilyen programban.
- Szabályos felsorolás előállítása bármilyen programban.
- Szabályos bekezdés beállítása bármilyen programban.
- Egyszerű dokumentum nyomdakész előállítása.
Ha a fentieket a diák a félév végén nem képes teljesíteni, egyéb munkájától függetlenül elégtelen osztályzat javasolt.
A CorelDRAW 2019 használati utasítása elérhető angol nyelven, és a szoftver licencekkel és meghosszabbításokkal kapcsolatos információkat tartalmaz. A CorelDRAW Graphics Suite 2024 szintén angol nyelvű használati útmutatóval rendelkezik, és professzionális kép- és videoszerkesztési funkciókat kínál.
A CorelDRAW képessé teszi a felhasználókat objektumok exportálására átlátszó színekkel és hátterekkel, ami különösen fontos webgrafikai és digitális kiadványok készítésekor. A szoftver számos eszközt kínál a raszteres és vektoros képek kezelésére, beleértve az átlátszóság beállítását és a különböző fájlformátumokba történő exportálást (pl. PNG, SVG).
A CorelDRAW-ban lehetőség van a szöveg és a grafikai elemek precíz elrendezésére, ami a tipográfiai művészet alapvető része. Az "Object manager" és a "Z-order" funkciók segítenek az objektumok rétegkezelésében és egymáshoz viszonyított elhelyezésében.
A szoftver számos gyakran ismételt kérdésre kínál megoldást, például az objektumok átlátszó háttérrel történő exportálására, vagy a vonalvastagságok kezelésére különböző fájlformátumok esetén.
A CorelDRAW a hagyományos tipográfiai elvek mellett a digitális környezet sajátosságaihoz is igazodik, lehetővé téve a dinamikus, képernyőn megjelenő tartalmak hatékony létrehozását is.
tags: #corel #hatterszin #beallitasa